Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

(S ez nem is volt tőlem rossz üzlet. Az egész világot adófizetőmmé tet­tem vele. Hétköznap egy koronát, vasárnap húsz fillért ki ne adna meg e nagyszerű kincsek megtekintéséért?) S bizony nagyszerűek voltak. Szakértő munkások fogtak hozzá a koporsók felnyitásához. Éjjel-nappal kettős Attila-őrség vigyázott reájuk. Avaskoporsó felnyitása könnyen ment, az olyan volt, mint a rendes szar­kofágok, a tetejét le lehetett venni, csak a forrasztást kellett kivésni. Belül a vaskoporsó arannyal volt futtatva. A következő ezüstkoporsó már nagyobb fejrörést okozott a felnyitásnál. Ez monyorű henger alakú volt, kívül telerovátkolva virágos kacskaringókkal, de az ezüst egészen megfeketült már, s nem lehetett rajta kivenni, hogy hol van az összeforrasztás. Nem volt más módszere a felnyitásnak, mint körös-körül acélfűrésszel átreszelni a koporsót. Mikor ezt felbontottuk, előtűnt a harmadik koporsó, a színarany. Avert arany a századok során át patinát kapott, valami veres zománca volt, de az alól is előtündökölt a nemes arany színe, melyet Ipolyi magyar mitológiája szerint az ősmagyarok „kovácsolt láng"-nak neveztek. A mauzóleum kupolaterme tele volt látogatókkal, midőn az aranykopor­sót feltakarruk. Az egész művelt világ régészeti tudósai és szakkedvelői ott voltak együtt. Csak különös meghívóval lehetett bejutni. Az egész társaság egy nagy bámulat felsóhajtásában fejezte ki meglepe­tését. Az aranykoporsó remeke volt a barbár ötvösművészetnek. Azt a hatalmas király bizonyosan évtizedekkel a halála előtt készíttette a maga számára (mint később bebizonyult olaszországi hadjárata után). Ugyanazok a meghatározhatatlan eredetű vert domborművek, melyek a világhírű nagyszentmiklósi aranylelet edényeit ékesítik: az a lovon ülő ki­rály alak, láncszemű páncélban, tollas sisakkal, vállára vetett zászlóval, bal­jával elfogott ellenségét hurcolva hajánál fogva maga mellett; megint ugyanaz a királyi alak, koronával a fején, amint nyergéből hátrafordulva kéz­íjával a rárohanó párducot lelövi; paripája szárnyas oroszlán, szakállas em­berfővel, fején koronával. Azután a kiterjesztett szárnyú turulmadár, aki karmaival átölelve egy mezítelen hölgyalakot ragad magával: a nőalak egyik kezében csészét emel, melyből a turult itatja, másikban lobogó fáklyát tart. Ugyanaz a tündéralak pettyes párducon lovagol, de a párducnak ifjú férfi arca van. Ugyanazok az egymással küzdő mesebeli rémalakok, sasfejű szár­nyas párducok, halfarkú sellők, repülő kígyók, a körülfogó kerer díszítmé­nyei három- és ötlevelű fák, makkok, tulipánok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom