Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

A műtrágyázás A hegyi szőlők fenntartásánál és az újból betelepítésénél legfontosabb feladat a trágyázás. A régi szőlőmívelésnél a „jó" borukra büszke gazdák a trágyát nem használták máskor mint a döntésnél; akkor kapott az eldöntött tőke előbb egy pár kapa földet, azután egy lapos kosár ivott trágyát. Aki a szőlőjét agyontrágyázta, arról azt tartották, hogy csak a mennyiségre néz, sok bort akar szüretelni - eladásra. Manapság már minden hegyi szőlőt trágyázni kell: vagy istállótrágyával, vagy műtrágyával. Én próbáltam mind a kettőt. Az istállótrágyánál az a hátrány, hogy akinek magának mezőgazdasága nincsen, annak pénzen kell venni a trágyát és a fuvart. Egy hold szőlőre kell harminckét szekér trágya. A műtrágyából pedig kell nálam szőlőimre holdankint tizenegy métermázsa, amiből egy métermázsa szuperfoszfát, összekeverve a többivel; a fizetség ezután - én nálam - holdankint tizenhárom forint, a kiszállítás kerül egy fuvarba. Számítsa utána bárki, hogy ezzel szemben minő értéket képvisel a harminckét szekér istállótrágya fuvarral együtt? De még nagyobb különbséget találtam azután a siker dolgában. Nagyon jó az istállótrágya a búzaföldön, ahol mélyen alászántják, beboronálják, aratásig nem háborgatják; - szintén jó a veteményes kertnél, ahol leássák és aztán folyvást öntözik, locsolják egész nyáron át; de a szőlőben az istállótrágyát se alá nem szántják, se be nem ássák, hanem nyaratszaka négyszer fölkapálják, úgy hogy a száraz trágyát mindig a földszínen látjuk: az istállótrágyának csak a következő esztendőben veszi a szőlő hasznát. A szénkénegezett szőlőnek pedig rögtön kell a segítség. S ezt meghozza neki az általam jelzett műtrágya, mely hazai gyárainkban mindenütt kapható. Ezt én így végeztetem. Előbb minden szőlőt kitányéroznak, egész odáig, ahol a csupasz gyökerek láthatók; ezt azért is meg kell tenni, hogy a harmadgyökereket (nem harmat) levagdaljuk; akkor egy munkás egy olyanforma vasmerítővel, aminővel a szenet rakják a tűzre, köröskörül behinti a gyökereket, a másik munkás rátakarja a földet. Ennek a trágyának a tápláló alkatrészeit még az őszi esők felolvasztják, leszállítják közvetlenül a szőlő gyökerére. Csodahatást érünk el vele.