Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA: „Ötvenéves aranylakodalom a múzsával"

Ez az emlékoszlop összes műveidnek díszes kiadása lesz, száz nag)' kötet homlokán neveddel fogja hirdetni jövő nemzedékeknek a te érdemelt dicsőségedet és a mi nagyrabecsülésünket. Az a másfél ezer aláírás, mely vállalkozásunkat biztosítja, társadalmunk minden osztályából gyűlt össze s te büszke önérzettel mondhatod, hogy kiadód ez egyszer maga a nemzet s az a diszteletdíj is, melyet neked átadni szerencsés leszek, a nemzet tiszteletdíja." A beszédet követően Eötvös felolvasta Tisza Lajos gróf levelét, melyben a király üdvözletét tolmácsolta személye körüli minisztere által. Jókai számára a legkedvesebb ajándék - mint ez a kortárs visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül - a király néhány soros személyes üdvözlete lett volna. E vágya azonban csak részben teljesült, hisz bár a királyi család tagjai, így például Erzsébet királyné és József főherceg személyes hangvételű üdvözlő levéllel köszöntötték az írót, a király Tiszán keresztül rette ezt. Mikszáth, aki maga is tagja volt az előkészítő bizottságnak, a következőként látta az eseményeket: „A kormány azon tanakodott, hogy a király mivel járuljon hozzá az ünnep emeléséhez. Wekerle a titkos tanácsosságot gondolta. Előbb azonban magánál Jókainál tapogatóztak, hogy mit szeretne. Az öregúr elgondolkozott, mi lenne hát még a világon, amit ő szeretne? Rendjele van már, címet nem akar, mert híre jár, hogy az egyetem doktorrá emeli s ezentúl dr. Jókai Mór lesz. Hát végre is abban állapodott meg, hogy egy legfelsőbb kéziratot szeretne legjobban, egy handbiletet a király néhány meleg sorával. so Uo. 37-38. old. Hanem hiszen éppen ez az, amitől megijedt Tisza Lajos gróf, a király személye melletti miniszter, derék magyar ember, Jókainak erős barátja, de a formáknak is. Fölturkáltatta Bécsben talán az egész Archívumot, volt-e már eset rá, hogy egy Habsburg-király az alattvalójával ne a miniszteren keresztül levelezzék? Arra bizony nem talált egy esetet sem. (Vag)' rossz levélírók a Habsburgok, vag)' rossz helyen kereste a levelek nyomait.) Tisza Lajosnak csak egy nem jutott eszébe a precedensek keresésénél, hog)" Habsburg-királyok, az igaz, már voltak azelőtt is - de Jókaik nem voltak s következésképp Jókai-jubileumok se. Maradtak tehát Bécsben a formáknál és Jókai nem kapta meg, 31 amit a királytól várt." Mikszáth szigorú, de ironikus megjegyzésejói reprezentálja a kortárs vélekedést a Tiszán keresztül küldött királyi üdvözletet illetően, mely legerőteljesebb formában a korszak előlapjaiban kapott hangot, amelyek mindegyike reagálr a királyi üdvözletre. Humorával azonban a Borsszem Jankó levélparódiája emelkedik ki: „Kedves Barátom! Mi ketten: én meg a király, minden jót kívánunk a te ötven-éves jubileumodhoz. 0 felsége legfőbb elismerését fejezi ki. Én is. De végtelenül sajnálom, hog)' személyesen ott nem lehetek. De úgy fölvakartam éjjel a könyökömet, hogy nem bírok csizmát húzni. Reménylem, nálam nélkül is megesik a mulatság. Különben meg lehetsz győződve, a mi jóindulatunkról. 31 Mikszáth, 1960. II. k. 154-155. old.