Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

érdekes kísérleti terepet kínálnak annak tanulmányozására, hogyan zajlik és hogyan hat egymásra a két folyamat. Azt jövendölik, hog)' a világban tapasztalható zűrzavar határainkon belül élesebb társadalmi szembenállást teremt. Szükség van egy olyan fajta vészérzetre, mint amilyen a huszadik század elején alakult ki, és a szociális kérdés megoldására ösztönzött. Hadd idézzem Abraham Kuypert, aki a tizenkilencedik század végén a következőket mondta: „Aki szociális kérdésről beszél, általános értelemben arra gondol, hogy komoly kétségek vetődtek fel az általunk lakott társadalmi építmény alkalmasságát illetően; és hogy ebből kifolyólag harc dúl a közvéleményben arról, hogyan lehetne szilárdabb alapokat teremteni és ezáltal célszerűbb és lakhatóbb társadalmi építményt felhúzni." Figyeljük csak meg, milyen metaforát használ! A társadalmat építményhez hasonlítja és egy építész szemével bírálja. Ezért is oly fontos tudományág a társadalomföldrajz. Hisz alapvető jelentősége van annak, kellő hangsúlyt tudunk-e adni az emberi együttélés térbeli aspektusainak, különösen egy olyan korban, amikor egyesek már „a távolság végéről" elmélkednek. Az internetre és a modern kommunikációs eszközökre épülő, globalizálódó világban folyamatosan csökken a távolságok jelentősége. A térbeli dimenzió egyre inkább elhomályosodik, hisz a polgárok mozgékonyságát immár szinte senki és semmi sem korlátozza. így aztán észre sem vesszük, hogy az emberek alkotta közösség eszméjének mindig van térbeli aspektusa is. Már az előzőekből is kiderült, hogy a térbeli és a társadalmi szerfelett bonyolult viszonyban áll egymással. „A jó szomszédot a jó kerítés teszi" (Goodfences make good neighbours) az a fajta népi bölcsesség, melyet az emberek gyakran elsütnek, de amelyen nemigen gondolkodnak el, noha érdemes. A rotterdami iszapbirkózás — egy világkikötő, amely legszívesebben városfalakkal venné körül magát - kiváló illusztráció. A társadalmi rend megteremtéséhez továbbra is nélkülözhetetlenek a falak és a határok. A korábbi városfalak nemcsak a kívülről jövő betolakodók ellen nyújtottak védelmet, de körülírtak egy közösséget, egy lelki támaszt nyújtó belső teret is, hangsúlyozza Szférák (Sphären) című nagyszabású trilógiájában Peter Sloterdijk német filozófus. A gyakran igen bonyolult városfalakban, melyek néha gyűrűk sokaságából álltak, annak szükségessége fejeződik ki, hogy „egy közös motívumokkal és szolidáris képzetekkel teli jelentések alkotta körben" össze kell tartani egy nagyobb számú embercsoportot. Az erős külső falak befelé is irányulnak. Más szóval, a formaadás mindig értelemadás is. A társadalmi együttélés korszerűen szerveződik, gondoljunk csak a tűzrakóhely körül létrejött primitív településekre, a falakkal körülvett városokra, a kupolaformában megnyilvánuló