Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig

heterogén és gyakran multikulturális közösségekké alakultak át, ellehetetleníti, élhetetlenné teszi őket. Ezek az emberek úgy érzik, hogy a városnegyed romlásnak indult, és elveszettnek érzik magukat az odaköltöző „idegenek" között. Különösen azok érzik magukat veszélyeztetve, illetve érzik úgy, hogy magukra és cserben hagyták őket, akik korlátozott esélyekkel és lehetőségekkel rendelkeznek. Ezért jelentek meg mindenütt olyan tevékenységek, melyek megpróbálnak új életet lehelni a szociális kötelékekbe. Szinte minden, magára valamit adó lakásszövetkezet igyekszik informális hálózatokat kialakítani. A városnegyedek irányítói egyfolytában keresik annak lehetőségeit, hogyan vonhatnák be a lakosokat lakóhelyük gondjaiba és ötöméibe. Amszterdamban ma már 360 élhetőségi projekt működik a liftfelügyelőtől az ezermestereken, a parkóvósokon, lakóbizottságokon át egészen addig, hogy a túl nagy gangokat újabb liftek vagy lépcsőházak beiktatásával kisebb egységekre osztják fel. A városnegyeclgondozás leggyakoribb formája a városnegyed- vagy élhetőségi tanácskozás. Vannak olyan tevékenységek is, amelyek a lakók bevonására, illetve lakóhelyi magatartásuk befolyásolására irányulnak. E tevékenységek döntő többsége ismerkedési vagy lépcsőházban szervezett beszélgetés. Ez a módszer már igencsak távol esik attól a munkától, melyet egykor a lakásfelügyelőnők végeztek, bár néha előfordul, hogy egy-egy lépcsőház összeállít valamilyen házirendet. Az élhetőségi programokba tartoznak a lakók nyugalmát zavaró cselekmények vagy személyek bejelentésére szolgáló pontok, a városrészek vagy utcák szervezte mulatságok, illetve a biztonsági intézkedések megvalósítását célzó projektek is. Egyensúlykeresés A lakók bevonása olyan tevékenységekbe, melyek révén élhető marad a városnegyed, nem valamiféle általános csodaszer. Például a városnegyedben uralkodó munkanélküliség problémáját sem oldja, illetve oldhatja meg. Erősíti viszont a lakók biztonságérzetét, akik most már jobban elhiszik, hogy nincsenek sorsukra hagyva. Újra és újra felmerül a kérdés, hogyan őrizhető meg az egyensúly egy olyan városnegyedben, amely elöregszik és átalakul, amelyben meghatározó arányt képviselnek az inaktívak, és amely demográfiai, kulturális, szociális és gazdasági értelemben egyre heterogénebb lesz. 3 Ebben a projektben hét és tizennégy év közötti gyerekeket ösztönöznek arra, hogy tartsák tisztán a panelházak közötti „senkiföldjét". Munkájukért pontokat kapnak, melyeket például különböző játékok és sporteszközök ingyenes bérlésére használhatnak fel (a fordító megjegyzése).