Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

dam a feladat elkészítésével H. P. Berlagét (1856-1934), „a holland építőművészet atyját" bízta meg. A déli városrészre Berlage 1903 és 1905 között készítette el az első tervet. Ezt el is fogadták, de aztán mégis az íróasztalfiókban maradt. Az a terv, amely végül nagyrészt megvalósult, 1917-ben született meg. A híres terv kivitelezésekor, a húszas években elsősorban az Amszterdami Iskola építészeinek elképzelései érvényesültek. Az új városrészt az 1928-as olimpiára épített új stadion zárta le. Az olyan, nagy kiterjedésű kertvárosok, mint Oostzaan (1922 és 1924 között épült fel), Watergraafsmeer (a Betonfalunak csúfolt negyed 1923 és 1925 között készült el), Nieuwendam (1924-1927) és Buiksloterham (1926-1929) a maguk alacsony, tágas és zöld környezetben épített házaival vonzó alternatívát kínáltak a városi proletariátus nyomornegyedeivel szemben. Az a korszak, amelyben e nagyszabású városrendezési projektek zajlottak, mindössze tíz éven át tartott. 1930-ban kitört a válság, elkezdődött a takarékoskodás, ami nagyrészt lehetetlenné tette, hog)' a tervek az eredeti ütemben és léptékekben valósuljanak meg. Ezzel véget is ért a látványos amszterdami városbővítés második virágkora. Az elsőre még az aranyévszázadként emlegetet tizenhetedik században került sor és ez egyéb nagyszerű projektek mellett a csatornagyűrűt hagyta ránk örökségül. A modern gondoskodó állam - a holland politika 1945 utáni nagy sikertörténete - arra az elvre épült, hogy a gazdaságba történő állami beavatkozásnak folyamatosnak kell lennie. Ez azt a feladatot rója a kormányra, hogy a szociális partnerekkel együttműködve teremtse meg a mennél teljesebb foglalkoztatottság, a pihenéshez való jog és a szociális biztonság feltételeit. Egészében véve megállapítható, hogy Hollandiában a gondoskodó település előbb jött létre, mint a gondoskodó állam. A két világháború között a népegészségügy, a munkanélküliekről való gondoskodás és a munkaviszony szabályozása minden holland nagyvárosban terítékre került, miközben a kormány nemigen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Visszaemlékezéseiben (1936) Wibaut azt írja, minden azon áll vagy bukik, vajon „a település felismeri-e, hogy az ő feladata, anyagi és szellemi értelemben egyaránt, a szükségletektől való gondoskodás, és hogy a település biztosította kollektív szolgáltatás célravezetőbb, mint az, ha a szolgáltatást magánvállalkozásokra bízzák. Az előbbi esetben ugyanis fel sem vetődik az a kérdés, hogy a szolgáltatás egyenlő mértékben jár-e a lakosság minden csoportjának." Az amszterdami „lila" - azaz liberális és szocialista - színezetű, illetve jellegű várospolitika, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy mindenkinek létbiztonságot és elfogadható életszínvonalat szavatol és elérhetővé teszi mindenki számára a szociális szolgáltatásokat, ehhez teremtett mintát.