Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep
várospolitika szilárd pénzügyi alapjai jobban tartsák kézben a költségvetést és növeljék a városi bevételeket. Az első kérdés megoldásában Treub, mint pénzügyekért felelős tanácsnok, komoly érdemeket szerzett. 0 alapította mind a Városi Számvevőszéket, mind a Statisztikai Hivatalt, és megszilárdította a közművek feletti ellenőrzést. Ezen a téren is látszik, hogy ez a korszak más volt, mint az 1865 és 1890 közötti időszak. A liberális városvezetők úgy ruháztak be a városbővítésbe, az oktatásba és a közlekedésbe, hogy maga a város nem vett részt a kivitelezésben és a végrehajtásban. A kilencvenes években viszont a város saját irányítása alá vont bizonyos közszolgáltatásokat. De épp ezen a területen mutatkozik meg a radikalizmus és az SDAP húszas években követett stratégiája közötti különbség. Aííg a szocialisták azt szerették volna, ha a város a gazdasági élet egészét ellenőrzése alá vonja, a radikálisok magától értetődő és megkérdőjelezhetetlen értéknek tartották a magánvállalkozást. Az általuk vallott ideál az egyenlő esélyek társadalma volt, amelyben a magánérdekek ösztönözte polgárok tevékenysége a közösséget is gazdagítja. A néplakásügy és a városi földpolitika területén is ez az eszmény vezérelte őket. Ezeken a területeken a radikálisok elvben szociális igazságosságra törekedtek. A tizenkilencedik században a lakóházak általában saját telken épültek. A városbővítések idején a vátos újabb és újabb földterületeket értékesített az építési vállalkozóknak és a lakásépítő egyesületeknek. A földspekuláció letörése érdekében - a telekárak, az építési költségek és a lakbérek tízszeresére nőttek -, 1896-ban Treub bevezette az öröklésen alapuló bérleti rendszert. Ez azt jelentette, hogy a város nem eladta, hanem negyventől száz évig bérbe adta a telket. Ily módon a város bele tudott szólni abba, hogy a telket milyen módon építsék be, mert az öröklésen alapuló bérleti szerződés kimondta, hogy a tanácsnoki testületnek mindig jóvá kell hagynia az építési terveket. Ahol tehát a város saját telekkel rendelkezett, elkerülhetővé vált, hogy mint a Pijpbcn, a Kinker- és a Staatsliedenbuurtben, egymáshoz préselt lakások alkotta szürke és taszító bérkaszárnyák épüljenek. Ugyanilyen céllal szigorítatta megTreub a városi lakás- és építési felügyeletet is. DeTreuböt nem csak a lakásminőségjavítása motiválta. Treub és a Közmunkáknál dolgozó utódai ezt az eszközt elsősorban arra használták, hogy az építő egyesületekből és az építési vállalkozásokból a lehető legmagasabb telekárat préseljék ki, és feltöltsék a városi kasszát