Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

belemcrevedett zárt patríciuskör pozícióit. E patríciusok jó része a Köztársaság korabeli vezető rétege, az ún. régensek leszármazottja volt. Az 1860 előtti városvezetést leginkább egy bevehetetlen erődítményhez hasonlíthatnánk. Akkoriban a közérdeket az uralkodó elit a saját érdekeivel azonosította. A városirányító apparátus egészen alacsony létszámmal dolgozott, és tevékenysége a minimumra korlátozódott. Elvben a városvezetés csak kivételes esetekben avatkozott be társadalmi folyamatokba, lényegében csak akkor, ha azok veszélyeztették a közrendet. A városirányítás tulajdonképp egyetlen célra összpontosította figyelmét, ez pedig a „társadalmi nyugalom megőrzése" volt. 1860 előtt még egy akkora településen is, mint Amszterdam, alig akadt olyan munka, amit ne lehetett volna tészmunkaidőben elvégezni. A franciák távozása után jórészt leállt a törvényhozói munka, a szociális gondoskodás és a közmunkák területén pedig maradt minden a régiben. Az anyagi természetű szolgáltatásokat jórészt meghagyták a kisvállalkozóknak. Itt nemcsak olyan egyszeri munkákra kell gondolni, mint a csatorna- vagy kikötőlétesítés, de az olyan rendszeresen végzendő munkákra is, mint amilyen egy sétány virágokkal való beültetése és gondozása. Vállalkozásba adták az olyan állandó jellegű munkákat is, mint az utcák takarítása. Mivel a feladatokat meghagyták a kisvállalkozóknak, a városirányításhoz nem kellett tűi sok pénz és alkalmazott. Az 1860 előtti városvezetés elsősorban a városi tulajdon megóvására összpontosította figyelmét, és nemigen foglalkozott annak bővítésével és modernizálásával. Nagyon ügyelt arra, hogy ne keletkezzék adósság, így a városi költségvetés többnyire pozitív szaldóval zárt. Nem sokkal 1860 után egy új, liberális gondolkodású, vezető elit lépett színre. Bázisát főként bankárok, kereskedők - nem egy közülük korábban Holland-Indiában szerezte a vagyonát -, illetve szabadfoglalkozásúak, például ügyvédek és jegyzők alkották. Ez a réteg kihasználta azt az új jólétet, mely a fővárosban azokban az években támadt. Az olyan nagy változások, mint Németország ipari hatalomként való felemelkedése vagy az északi-tengeri csatorna megnyitása, ismét a legfontosabb kikötők sorába emelték a várost. Nagy lökést adott a magánkereskedelemnek a Holland-Indiában 1870 után bevezetett új, liberálisabb gazdaságpolitika. Amszterdam lett a teával, dohánnyal, cukorral és egyéb gyarmatáruval kereskedő vállalkozások egyik legnagyobb piaca és székhelye. A kisvállalkozásokat idővel a 4 A királyság létrejötte (1815) előtt a 17. és a 18 században Hollandia köztársaságként működött (a fordító megjegyzése).