Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

BÉRCZES TIBOR: Szobrok - Történetek - Történelem

ezt a támogatást nem Amszterdam, hanem a királyi székváros, Hága kapta volna. Amszterdam tehát „nem lett Párizs", ennélfogva a szoborállítás terén is visszafogott maradt. A tizenkilencedik században a városban mindössze 12 köztéri műalkotást állítottak fel, de ezek közül is csupán 5 tekinthető valódi szobornak, a többi dombormű vagy épületdísz. Kis léptékek, kis terek A nemzeti érzelmek viszonylagos „lanyhasága" és a Hollandián belüli kiemelt státusz hiánya mellett a szoborállításoknak voltak egyéb gyakorlati akadályai is. Egy tekintélyes méretű szobornak például megfelelő térre van szüksége, és ez a térrel mindig is takarékosan bánó Amszterdamban hiánycikknek számított. Áttörések, illetve nagy térátalakítások híján csak szűk(ös) terek álltak rendelkezésre. A két kulturális hős, Vondel és Rembrandt szobrát például - jobb híján - egy-egy piactéren állították fel. Vondelnek szerencséje volt, merr később átköltözhetett a róla elnevezett, gyönyörű parkba, Rembrandt viszont be kellett érje annyival, hogy a Vajpiacot Rembrandt térre keresztelték át és idővel kiszorultak onnan a tejeskofák. Szakemberhiány Alivei Hollandiában sokáig nem volt szobfászképzés, Amszterdam nem válogathatott kedvére a jobbnál jobb mesterek között. Folytatódott tehát a hagyomány, és az öt jelentősebb tizenkilencedik századi emlékműből négyet egy flamand szobrász, Louis Royer készített el. A szobrászképzés megindításához az épületszobrászat területén jelentkező igény adott igazi lökést. Amikor Pierre Cuypers, a Rijksmuseum és a Központi Pályaudvar tervezője nem talált elegendő megbízható szakembert az épületeire szánt szobordíszek elkészítéséhez, maga alapított képzést biztosító műhelyt, illetve iskolát. Innen került ki később a húszas és harmincas évek két legjelentősebb (épület)szobrásza, Joseph Alendes da Costa és Lambertus Zijl is. További három hiánycikk: a pénz, a pénz és a pénz A gyakorlati problémák közül már „csak" egyet kell megemlíteni, a pénzhiányt. A liberális állam- és városvezetés ugyan nem gátolta, de nem is támogat-