Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

talárból tudjuk, hogy a mezsgyén megjelenő badness is kitermeli a maga „kulturális hőseit". Ha nem a színpadon vagy a filmvásznon, akkot a valóságban. Hollandiában ugyan 2000-ben legalizálták a prostitúciót, de az integráció szempontjából a prostitúción még mindig ott a stigma. A prostituált és a kuncsaft közötti kapcsolat egyik sajátossága a sietség. A fizetős kliensek intim tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a prostituáltakkal való érintkezés többnyire nem problémátlan. Minden perc pénzbe kerül, és néha a férfiak ilyenkor már jócskán a pohár fenekére néztek. A kliens szempontjából a vörösen világító kirakat elsősorban arra jó, hogy egzotikus lesz tőle a női, illetve akinek az kell, a férfitest. A loverboyok, a stricik és a barátok számáfa nem igazán szempont, melyik női szépségfajtát vegyék gondjaikba. Nekik megvannak a maguk technikái és magatartáskódjai. A stricik között lényegesen kevesebbszer keverednek a kultúrák. Az egymással szembeni bizalmatlanság itt veszteségként jelenik meg. A blackpimpckml szóló amerikai írásokban még a magányosság is feldicsőül. Ami a barátságot illeti, a bossplayer és a popcorn pimp ugyanazon macsó csónakban ül. Iceberg Slim ezt így ifja le: „A strici a legmagányosabb senkiházi a világon. Ismernie kell a kurvákat, azt viszont nem engedheti meg, hogy azok is ismerjék őt. Kezdettől fogva Isten kell legyen." (Iceberg Slim, 1997:246) A pimp bib/e-bim így hangzik a tizenegyedik parancsolat: „Vannak vezérek és vannak hívek - a kiugpimpnck egyetlen halandó sem mutathat utat, csakis az égen ragyogó csillag" (Gholson, 1997:50). A hatvanas években megjelent holland újságokat olvasva úgy tűnik, hogy az afro-suriname-i stricik is többnyire egyedül dolgozrak. Ez a fajta magányosság nyilvánvaló ellentétben áll azokkal az informális csoportkötelékekkel, amelyekkel a kilencvenes években a marokkói loverboyok körében találkozhattunk. A marokkói stricik között előfordul, hogy egy fiatal nővel úgy bújnak ágyba, mintha együtt alkotnának egy többes szám első személyű állandó „barátot". Ezzel folyamatosan át is hágják a bossplayerre vonatkozó, „nagy könyvben megfogalmazott szabályt". Bármilyen keskeny is a stricik rendelkezésére álló vörös mezsgye és bármennyire gúzsba köti is őket, úgy tűnik, ad annyi teret, hogy a stricik jóval nagyobb kínálatból válogathassanak, mint ahogy azt a kívülállók (el)képzelik.