Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

strici pályafutásukat, hogy lányokat kezdtek toborozni abból a középiskolá­ból, ahová egykor maguk is jártak. Amellett, hogy igen jó „dumájuk" volt, ki­váló érzékkel választották ki azokat a lányokat, akik nem érezték jól magu­kat a bőrükben. Egyikük a még iskoláskorú unokaöccsét is bevonta. Később már nemcsak a középiskolában cserkésztek be és nyertek meg maguknak lányokat. Erre a célra elvileg számos félnyilvános hely alkalmas. Ilyen lehet például egy késő estig nyitva tartó bevásárlóközpont, egy gyorsétterem, egy szórakozóhely, egy nehéz helyzetbe került nőket istápoló vag)' épp mene­külteket gondozó szálló. A harmadik főútvonal, amelyen a stricik és az általuk verbuvált fiatal lá­nyok a prostitúció világába lépnek, nemzetközi. Igen gyakori, hogy Hollan­diában élő marokkói ifjak rábeszélnek fiatal marokkói nőket arra, hogy papí­rok nélkül jöjjenek át velük Európába. Az első időszakban a stricik fizetik az utazás és a létfenntartás költségeit. Mihelyst megérkeznek Hollandiába, ezek a nők az adós helyzetében vannak. Egy részük aztán kényszerből, hogy vissza tudja fizetni a tartozást, elmegy prostituáltnak. Alások, egy marokkói szakértő szavaival élve, „hagyják, hogy kényszerítsék őket". Mert amíg megpróbálják prostitúcióval tötleszteni a tartozást, igyekeznek találni ma­guknak egy olyan férfit, aki meg tudja nekik szerezni a szükséges tartózko­dási engedélyeket. Amikor informális csoportról beszélünk, tévedés, ha azonnal egy vezér irányította bandára vagy szervezette gondolunk (Brouvvcr, 1997). Az informális csoportkötelék nem akadályozza a striciket abban, hogy önállóan is tevékenykedjenek. Az is előfordul, hogy különböző informális csoportokhoz tartozó marokkói ifjak kölcsönkérik egymás kocsi­ját. Olyan is megtörténik, hogy valaki átlép az egyik csoportból a másikba. Ezek tehát alkalmi társulások. A lefolytatott beszélgetések alapján úgy tű­nik, hogy kettő és öt között mozog a csoportot alkotó személyek száma. Fontos továbbá, hogy „így vagy úgy a családban maradnak". A marokkói vi­lágban testvetek nemigen állnak össze. Unokatestvérek viszont igen. Ezzel a szociális mintával találkoztam Ahmed esetében is. O egyike volt azoknak a striciknek, akikkel hosszabb beszélgetést folytattam. A legidősebb bátyjá­val kutya-macska viszonyban volt. Egy időben az egyik unokatestvérével, il­letve néha egy vagy két környékbeli fiúval kooperált. Olyan is volt, hogy egy afro-suriname-i stricivel alkotott párost, akit még a drogos világból ismert. Ahmed: A marihuánát együtt csináltuk és azt mondja a suriname-i, én belépek a te taknyodba, te meg az enyémbe. Paul van Gelder: De nőkkel csak a suriname-i foglalkozott vagy te is? Ah (vigyorogva): Nem, ő kicsit ütősebb volt, mint én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom