Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

Prostitúció című disszertációjában Wong Lun Hing, aki foglalkozására nézve háziorvos volt, nem érte be a közhelyekkel. Művét 1961-ben írta. Ez a robogón feszítő huligánok, a bőrdzsekik és a kakastaréj-frizura időszaka volt, amikor Hollandiában először tették komoly tudományos kutatás tárgyává a stricik világát. Addigra az Egyesült Államokban és Németországban ebben a témában már egész könyvespolcnyi irodalom látott napvilágot (Reitman, 1936). Nálunk, itt, a gátak mögött főként orvosok nyúltak a kényesnek számító témához. 1956-ban jelentette meg Hijmans, rotterdami orvos a Nő és férfi a prostitúcióban című szociálpszichológiai munkáját (Hijmans, 1956). Amszterdamban is egy orvos, Jan Groothuijse írt először a kurvákról, a konzumnőkről és a stricikről, miután az Oudekerkpleinen lévő rendelőjében alkalma volt megismerkedni velük. 1970-ben jelentette meg A prostitúció munkastruktúrája című tanulmányát (Groothuijse, 1970). Versnek álcázott ömlengésében a stricit egyfajta ellenhősnek mutatja be: „Napközben álmodozik / míg vár a nőre és a pénzre / mint akinek közömbös a szex. / Nem vallja be sohasem / hogy elhagyatott és emberi kapcsolataitól / megfosztatott / csak őrzi egyre a látszatot / hogy a társadalom peremén / ő az ellenhős / és felőrli az alkohol és a fékezhetetlenség." (Groothuijse) 1973-ban, // strici emberi gyengéje című tudományos tanulmányával Groothuijse azt szerette volna elérni, hogy ne vegyenek minden stricit egy kalap alá (Groothuijse, 1973). Ugyanakkor úgy mutatta be stricit mint egy lelki zavarokkal küzdő embert. Ezekben az években a lelki zavarok mellett mindenekelőtt a strici tevékenysége büntethetőségének kérdése izgatta a tudományos kutatókat. Ehhez az indíttatást egy Szikár Josjének csúfolt prostituált 1957 augusztusában történt meggyilkolása, majd az ügy hátterében megbúvó titkok leleplezése adta. A. Beerman, akkori igazságügyminiszter elrendelte, hogy irtsák ki a vörös lámpás negyedben tapasztalható vadhajtásokat. 1959-ben és 1960-ban egymás után tartóztatták le a szobáztatókat, a kerítőket és a futtatókat (Koring, 2000). A feladatot Jan FYederik Hartsuiker felügyelőre bízták. Szikár Josje „férjét", Joopot először elítélték, majd bizonyítékok hiányában felmentették. A környékbeli tanúk hallgattak vagy nem adtak érdemleges információt (Roodnat, 1962:32; Arie, 1986:163-165). Hartsuiker 1964-ben szerzett tudományos fokozatot A strici a holland jogban cím ű disszertációjával. Jogász lévén, az orvosokkal ellentétben, egyértelműen be kellett határolja, mit ért a „strici" fogalmán. Addig ugyanis nem létezett ilyen meghatározás abban az árnyékvilágban. A nagyközönség azt tekintette stricinek, aki erőszakkal vagy