Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys
mindazt, amit az illendőről és az illetlentől, a tisztáról és a tisztátalanról, az egészségesről és a betegről tanultak. A szexuális notma nemcsak arra szolgált, hogy fegyelmet kényszerítsen az egyénre. Az is funkciója volt, hogy elválassza egymástól a különböző társadalmi osztályokat, és megerősítse a felsőbb és alsóbb osztályok között meglévő hierarchiát. Míg a polgárság elvben illemtudó, egészséges szexuális viselkedést tanúsított, a dolgozó néposztályok szabados és torz szexuális viselkedést is megengedtek maguknak. Foucault szerint a szexualitással kapcsolatos nézetek szükségszerűen a hatalomgyakorlás eszközei közé tartoztak, mert rendkívül alkalmasak voltak arra, hogy stigmatizáljanak, illetve be- vagy kizárjanak egyéneket és társadalmi csoportokat. Jó példa erre az, amikor holland nők szabados viselkedését úgy bélyegezték meg, hogy nem-hollandnak nyilvánították őket. Foucault megközelítését hálásan magukévá tették azok a kutatók, akik az európaiak és a többi földrész lakói, elsősorban a gyarmatosítók és a gyarmatosítottak közötti egyenlőtlen kapcsolatokat vizsgálták. Ügy tűnik, hogy az európaiak a szexualitással kapcsolatban normatív nézeteket képviselnek, és előszeretettel hangsúlyozzák az afrikaiak vag)' az ázsiaiak tökéletes másságát, így keletkezik például az a látszat, hogy az afrikaiakat a féktelen szexuális viselkedés jellemzi, míg keleten rendkívül kifinomult, akár perverzióba is hajló szexuális magatartás dívik. Ann Laura Stoler, amerikai antropológus és történész kimutatta, hogy a tizenkilencedik századi Európában az egészséges polgári testet magasztaló normatív kép nem csak úgy, magától keletkezett; ezt a féktelen szexualitásban tobzódó afrikai vagy a perverz ázsiai elknképének szánták (1995). Az egészséges, racionális európai úgy határozta meg önmagát, mint aki nem azonos az afrikaival és az ázsiaival, illetve fordítva. A válaszvonalakat a lehető legélesebbre húzta, és ezeket tudományos módon biológiai, faji és szexuális fogalmakkal határozta meg. De ez egy rendkívül bonyolult dinamika, amelyben a kivetítés és a vágy legalább olyan fontos szerepet játszik, mint az uralkodásra és teljes kizárásra törekvő hatalom. Egyrészt mások kizárásának aligha képzelhető el radikálisabb módja annál, mintha „fajnak" nyilvánítják őket, másrészt az afrikaiak és az ázsiaiak arra is jók voltak, hogy kivetítsék rájuk azokat a szexuális vágyakat, amelyeket az európai polgároknak a szigorú tizenkilencedik században el kellett fojtaniuk. A tiltott erotikus örömöket a dolog természeténél fogva a saját körön kívül kellett keresni. A messzi távolban, teljesen más emberek között nemcsak az európai ellenőrzés szűnik meg, de más erkölcsök is uralkodnak. Ott szabadabb, kifinomultabb vagy perverzebb lehet az ember, és megengedett minden, ami otthon tilos. Az Európán kívüli emberekről akkoriban megfogalmazott eszméknek tehát igen kevés közük van ahhoz, ahogy azok ténylegesen viselkedtek, illetve ami-