Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GERT HEKMA: Az amszterdami vendéglátóhelyek meleg kultúrája és a homoszexuális, illetve leszbikus identitás változásai

a csapos eldugta az alkoholos italokat és lekapcsolta a zenét, mert ezekre többnyire nem volt engedély. Tehát csak titokban lehetett inni és táncolni. A rendőrség persze jól tudta, hogy vannak efféle riasztórendszerek. Bármilyen kellemetlen és ostoba volt is a szabadságnak ez a fajta korlátozása, az általunk meginterjúvolt homoszexuálisok kicsit élvezték is, hogy e helyeket titkok lengik be. Mi történt ezeken a vendéglátóhelyeken? Lényegében semmi, mert annyira szigorú volt a rendőrségi ellenőrzés és mert a tulajdonosok és a vendégek betartották a rendőrség szabta szigorú szabályokat. Interjúalanyaink közül csak egy mondta (öt volt olyan, aki már a háború előtt is aktív volt), hogy egyszer közösült az Empire vécéjében, és hogy a rendőrség észrevette, hogy a Rhcinlandban a közönség feltűnően gyakran jár vécére. Általában véve azonban ezek a vendéglátóhelyek tiszteletben tartották a szabályokat. Lényegében nem szexpartnerek becserkészésére szolgáltak, sokkal inkább az volt a funkciójuk, hogy a hasonszőrű emberek, a buzik és a leszbikusok biztonságos körülmények között egymás közt lehessenek. Egy ilyen helyen önmaga lehetett az ember. Ilyen értelemben leginkább homokosok és leszbikusok alkotta baráti társaságokra emlékeztettek. A szexet az ember másutt kereste, mégpedig a piszoárokban, a parkokban és a vörös lámpás negyedben. Észre kell vegyük, hogy annak idején a homoszexuális (és eltérő formában a leszbikus) vágynak egészen más volt a szerkezete: sokan űzték a homoszexuális szexet, de kevés embernek volt homoszexuális identitása. Ebben a titkos és tiltott világban eg\' homoszexális férfi nagyon nehezen talált partnert magának. Valószínű, hogy a homoszexuális szerelmek többsége csak azért irányult a „tüllöknek" nevezett heterókra, mert ritkán adódott „valódi" alkalom. Természetesen nem mindenki vállalkozott a női „nicht" vagy a férfi „tüll" szerepre, de ezek nagyon fontosak voltak a vágy társadalmi szerkezetének alakításában. Ezt a szerkezetet ismerjük a szexuális inverzióról szóló tanulmányokból és az ezt vag)' korábbi korszakokat bemutató homoszexuális vag)' leszbikus irodalomból. Gondoljunk csak Magnus Hirschfeld, Oscar Wilde, Joe Ackerley, Marcel Proust, Radclyffe Hall, Jean Genet és mások műveire! A buzik vonzódtak a tengerészekhez, a katonákhoz, a munkásosztálybeli fiúkhoz. A leszbikusok pedig a „femmes"-nak nevezett „valódi" nőkhöz. Homoszexuális vendéglátóhelyi kultúra tehát nem csak azért alakult ki nehezen, mert a rendőrség szigorú ellenőrzést folytatott, hanem azért is, mert a homoszexuálisok a szexet a saját világukon kívül keresték. Különösen a férfiak esetében volt még egy tényező, amely növelte annak esélyét, hogy valaki heteroszexuálisuk között találjon szexpartnert magának, mégpedig az, hogy a férfiaknak kevés lehetőségük adódott a nőkkel való nemi érintkezésre. A szexuális ideológia és gyakorlat különbséget tett nők és férfiak között. A