Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

A nagy eszméken alapuló társadalomszervezés és politikai mozgósítás formai az 1880 és 1960 közötti időszakban az amszterdami modernizáció részét képezték. A hatvanas években lezajlott kulturális forradalom e társadalmi világok összeomlását eredményezte, függetlenül attól, hogy ezek keresztény vagy szocialista, vallási vagy világi jellegűek voltak-e. 1 lelyükre az önmagáról gondolkodó, reflexív és az önmagát kifejezni akaró, expresszív én eszméje lépett. A hagyományos egyházak nagyon megszenvedték ezt a váltást, nem is elsősorban azért, amit ők maguk tettek vagy épp nem tehettek, hanem azétt, ahogy megítélték őket. Akik ma vallásosak, pontosan úgy, ahogy egykor volt, hasonlítanak azokra, akik nem vallásosak. Es egymásra jobban hasonlítanak, mint vallásos vagy nem vallásos szüleikre. Az, ami Amszterdamban történik, rímel arra, ami Hollandia többi részében is megfigyelhető, és a holland helyzet csupán a nyugat-európai minta egyik szélsőséges változata. Rossz-e, ami történt? Jó-e, ami történt? Ezek éttelmetlen kérdések. Hollandiában a különböző erkölcsi közösségek kialakulása nem vezetett erőszakhoz, Spanyolországban viszont egy hasonlójellegű fejlődés a polgárháború idején szektaszerű gyilkosságok orgiájába torkollott. Az individualista és reflexív hit jól hangzik, de nem zárja ki, hogy valaki a maga individualista magányában gyilkosságra buzdító iszlámot barkácsoljon össze magának. Nem a vallás és még csak nem is annak megnyilvánulási formája jelenti a problémát, hanem a politika, tehát az, hogy az emberek hogyan kezelik ezeket a különbségeket.