Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: Félik-e még az Istent a Prinsengrachton?

bourdon, prcstant, vox humana és még valami. Előredől a vastag a téli kabátban, és játszani kezd. „Amikor tényleg fagy, váltogatom a kezem, az egyikkel játszom, a másikra ráülök, aztán meg fordítva." „Békesség legyen a te erődítményeidben és bőség a te palotáidban", énekli a gyülekezet. Miközben az orgona mögött várjuk, hogy véget érjen a bibliamagyarázat, elmeséli, mennyire imádja a régi vágású, nem-ritmusos zsoltárokat. „Néha én is összeütök egyet." „Aíegalázkodunk előtted, Uram", mondja a lelkész. Odalenn ül az angyalszőke Gracia. Ásít egyet. De Vries matat valamit a regiszterkapcsolókon, kinéz egy pillanatra a függöny mögül, megkocogtatja a hőmérőt. „Egy fokot süllyedt." A gyülekezet egyik tagja odalopakodik Bruggemanhoz. „Joh, nézd már meg! Jéghideg levegő jön a fűtőnyílásból, itt valami nem stimmel." A sötét presbiteröltönyt viselő Bruggeman lemászik a pincébe, és elforgat néhány kart. Ismét öt fok van. „Es bízzuk magunkat ..." „Istenre", fejezi be a mondatot De Vries. „Alár adom is a levegőt, mert megint mi következünk." „Es hátra van még néhány közlemény. December 19-én szombaton karácsonyi dalokat énekelünk a Noordermarkton. Gyertek el mindannyian! A mai díszítőcsokrot pedig elküldjük..." „Gyerünk már!" mormogja De Vries és az utolsó mondatok alatt karjait mint két nagy, szürke szárnyat a klaviatúra fölé tartja, majd amikor a lelkész befejezte mondandóját, ráejti őket a billentyűkre. Ismét elcsendesedik az épület. A kezek összefonódnak vagy az arcokra tapadnak. A lelkész pedig így könyörög: „Az elmúlt héten úgy bolyongtunk, mint az elveszett bárányok. Noha vétkeztünk, maradj velünk, Uram! Alert bár eltévelyedünk, akár a bárányok a bokrok közt ..." Odakinn, egy gyanakvó tekintetű macskát leszámítva, mely az út túloldalára siet, egy lélek sem jár. Az égen szürke felhők kergetik egymást. Az egyik lakóhajó tetején borzas tollazatú gém áll mozdulatlanul. Csupaszak a fák, a virágtartókban elszáradt virágok, a járdán pedig az utolsó halott levelek hevernek, megbarnulva, vizesen. Egy galamb ücsörög az egyik homlokzati vonóhorgon. Várakozik, behúzza a nyakát, tollait felborzolja a szél. a A templomot minden istentisztelet alkalmával új virágcsokorral díszítik, melyet azután üdvözlet gyanánt a gyülekezet elküld valamelyik ágyhoz kötött vagy beteg tagjának (a fordító megjegyzése).