Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

számára megerőszakolást és brutalitást jelent, és az egészet csak a család becsülete, a papírok és a segélyek motiválják. Unni Wikan, norvég antropológus ebben az összefüggésben „jóakaratú árulásról" beszél. Egy nyugat-európai jóléti ország állampolgársága, állítja a tudós, a feudalitás egyik modern formája. Átöröklött státusz, amely rendkívül megnöveli az egyén normális életre való esélyét. De vajon igaz-e ez egyformán mindenkire? Nem úgy van-e inkább, hogy vannak győztesek és vesztesek? A válasz egyértelmű: a nők, a lányok és a gyerekek fizetik meg jóakaratunk, egekbe magasztalt toleranciánk árát. Mi lesz ezután? „Harminc év múlva, és valószínűleg már előbb is, a városokban élő, különböző etnikai csoportokból álló társadalom egészen más kérdésekkel és kihívásokkal néz szembe", írják a város társadalmát és kultúráját vizsgáló kutatók. Ehhez csupán azt fűzném hozzá, hogy a bevándorlókról folytatott vita hangneme is megváltozik majd. Egész Európában csökken többek közt az elöregedés miatt az aktív dolgozók száma. Ebben a pillanatban egy hatvan feletti európaira még három aktív dolgozó jut. 2018-ban már csak kettő, és mindez úgy, hogy közben egyre több a munka. Elég ha csak az idősgondozására gondolunk. Az Európai Bizottság és az OECD egyre határozottabban sürgeti, hogy oldják fel a szigorú 0,0 százalékos bevándorlási normát, és dolgozzanak ki egy valódi bevándorlási stratégiát. Az indiai IT-technikusok csak az élcsapatot jelentik. Ha valaki kicsit alaposabban tanulmányozza a mai amszterdami adatokat, azt látja, hog)' az ipari országokból egyre több bevándorló érkezik a városba. Es azt is, hogy ezek az emberek állandó ide-oda mozgásban vannak. A távozók aránya néha majdnem olyan magas, mint az érkezőké. Jelenleg évente tizenötezer bevándorló érkezik a városba, tizenkettőezer viszont évente külföldre távozik. A kilencvenes évek közepén többen mentek el, mint amennyien jöttek. Itt egyfajta népvándorlás, ide-oda mozgás, oda-vissza költözés tanúi vagyunk. Az újonnan érkezők, akik lassan „átveszik" a várost az őslakosoktól, nem képeznek állandó, homogén csopottot. Régen is és ma is itt egészen különböző csoportokról volt, illetve van szó, akiknek értékei és céljai is eltérnek egymástól. Ezek állandó mozgásban lévő csoportok, azaz egyfajta körforgás zajlik. Alindez városunkra is hatással lesz, de másként, mint ahogy azt gyakran gondolják. A bevándorlók új nemzedékei eltűnnek a szánalomkeltű és lehangoló szférából. A 2002-es választásokon feltűnő volt, hogy a Fottuyn-hívek között milyen magas volt a törökök és a marokkóiak száma. A jövőben a török és a marokkói származásra már csak a vezetéknév emlékeztet majd, ahogy az egykor a hugenották és a németek, illetve olaszok eseté-