Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

sikeres évre. A megjelent előkelőségek között volt a művelődésügyi miniszter, akinek hivatala annak idején kiállt az egyetem sajátos státusza mellett. „Hadd fejezzem ki hálámat az Önök támogatásáért", mondta a dékán, „Amszterdam ugyanis nincs hozzászokva ahhoz, hogy a kormányzat és a törvényhozás bőkezű nagyvonalúsággal kezeli." A dékán szavai tökéletesen érzékeltetik, hogyan érzett a város polgárainak többsége. Ők úgy gondolták ugyanis, hogy elsősorban saját erőfeszítéseiknek köszönhetik, hogy Amszterdam a maga szárnyaló gazdaságával, virágzó kulturális életével és nemzetközi hírű egyetemével dinamikus főváros lett, és visszaszerezte kiemelkedő pozícióját. Londonnal ellentétben a művészet és a tudomány területén Amszterdam ritkán részesült királyi támogatásban. Az esetek többségében a kormány és a parlament ugyancsak elutasította állami támogatásért folyamodó kérelmeit. Az ország más részeiben működő sajtó kifejezett kéjjel adott hangot a fővárossal szemben élő félelmeknek és gyűlöletnek, melyet a város azzal gerjesztett, hogy a Holland Köztársaság idején élvezett kivételezett pozíciójával visszaélve állítólag arroganciával kezelte a többieket. Magán- helyett közpénzekből működtetett szociális intézmények A századfordulóra a majd huszonöt éve létező és ható „polgári öntudat" tiszteletreméltó eredményeket ért el. Amszterdam művészeti és tudományos központ lett, és így kivívott pozíciójával - Hágát is beleértve - egyetlen holland város sem vehette fel a versenyt. Ugyanakkor Párizshoz, Brüsszelhez és Budapesthez képest nem rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyek révén monumentális városi kulisszákat teremtve reflektorfénybe állíthatta volna a művészet és a tudomány így teremtett templomait. Az újjászületésnek hála, teljesen megváltozott az amszterdami városkép. A folyamatosan növekvő forgalom zökkenőmentesebbé tétele érdekében feltöltöttek több régi csatornát. Ezzel sikerült kevésbé költséges alternatívát teremteni a város szövetét romboló új sugárutakkal szemben. Az új közlekedési folyosók, különösen azok, amelyek a Központi Pályaudvartól indultak, mágnesként vonzották az üzleti célú befektetéseket. Ha a látogató a Központi Pályaudvartól a Dam felé sétált, új épületek tucatjaival találkozott. Ott emelkedett és szinte vonzotta magához a szemet a Berlage tervezte új Városi Bank, amelyet nem sokkal később a Tőzsde épülete egészített ki. Kicsit odébb a hatalmas áruházak kirakatai csábítgatták a járókelőket. Az első mozik is ezen a tengelyen jelentek meg, ahogy az első modern kávéhá-