Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

len helyzetbe hozott bennünket az önállósult vasúttársaság, a sok hágai idióta politikus, a városi érdekek sokasága és a kerületi önkormányzatok tevékenysége. Ez nagyon veszélyes üzenet, amely, mint valami láthatatlan óriási fényreklám, állandóan ott villog az efféle helyzetek felett. Az állomásokon kialakult állapotok vakvágányra tévedt problémák, olyan problémák, amelyeknek már nincs gazdájuk. A városban egyre halmozódnak az ilyen problémák. Figyel-e még bárki is arra, hány orvos jut a Nyugati Kertvárosokra? Vajon néhány év múlva lesz-e még egyáltalán orvos? Kinek a feladata az iskola utáni foglalkoztatás? Ki törődik a Leidsestraat és a Rembrandtplein elcsőcselékesedésével? Ki kapja el a taxijelzéssel közlekedő útonállókat? Ezekre a kérdésekre ma már nincs egyértelmű válasz. Felix Rottenberg, televíziós újságíró és foglalkozásszerű amszterdami kísérletet tett arra, hogy egyetlen, szegények lakta utcában, a Bos en Lommer kerületi Akbarstraaton leltárba vegye ezeket a problémákat. A négytagú stáb beköltözött egy régi üzletbe, és Rottenberg kilenc hónapon át a legjobb antropológiai hagyományokat követve beszélgetett, figyelt és jegyzetelt. Százhúsz órányi beszélgetést rögzített. A dokumentumfilm azután igazi beszédtéma lett. A film bemutatása után megkérték, fáradjon be a kerületi önkormányzati hivatalba. A jelenlévő politikusokat és belső munkatársakat nem érdekelte az elkészült anyag, a vizsgálat és annak következtései. Inkább kérdőre vonták és támadták. „Az általunk kijelölt út tiszta és világos, A-ból B-be tart", rikoltozta egy asszonyság. A hivatalnoki kar és a politikusok, akár egy kagyló, összezártak. Ez a magatartás előbb vagy utóbb megbosszulja magát, csakhogy addigra ezek a rikácsoló percemberkék már megint befészkelték magukat valahová. A problémának ez az egyik oldala, néhány kerületi önkormányzat gyatra minőségű munkája. Hangsúlyozom, hogy néhány önkormányzatról beszélek. Csakhogy ezek gyakran épp azokban a városrészekben vannak, ahol a legsúlyosabb problémák várnak megoldásra és ahol elvben a legjobb képességű irányítók kellene hogy dolgozzanak. A központi város kiengedte a kormányaidat a kezéből. A vakvágányra siklott problémák részben a városirányítás decentralizálásának negatív következményei, részben a felelőtlen önállósodási politika egyenes folyományai, részben pedig azzal függnek össze, hogy megszűntek azok a hálózatok, amelyek a hatvanas években még erejük teljében voltak és amelyek minden elitjellegükkel együtt is az efféle problémák kezeléséhez óriási védőhálót képeztek. Melyek voltak ezek? A várospolitikusok és a szakszervezetek alkotta szociáldemokrata hálózat, a segélyszervezetek és a politika teremtette egyházi hálózat, a városrészek és az akciózok képezte