Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

nemzedékből, alig tanultak meg hollandul, nem sajátították el az új ország szokásrendszerét és lélekben a messzi távolban maradtak. Sok marokkói és török rossz lakáskörülmények között él. Ez nemcsak a pénzszűke következménye, de egyúttal az átmenetiség illusztrációja is, hisz minden pénzt és energiát a szülőfalujukban épülő házba ölnek. Könyvem negyedik fejezete arról szólt, hogy az Amszterdamban letelepedett frízek állandóan hátrafelé néztek, szemeikkel mindig a távoli szülőhazát, Lemmert és Dokkumot keresték. Sok töröknél és marokkóinál ez a nosztalgia még meghatározóbb következményekkel jár. Belemerevednek és belekövesednek száz és száz normába, értékbe és intézménybe. A bevándorlás csak fizikailag történt meg, a folyamat másik része még hátra van. Tudatában vannak-e mindennek a törökök és a marokkóiak? A fiatalok egészen biztosan. Az olyan török szervezetek, mint például a Milis Görüs, szószólóik szerint kifejezetten törekszenek is arra, hogy a váltás megtörténjen és számukra most már Hollandia a tájékozódási pont. „Legfőbb ideje, hogy a mohamedán bevándorlók felismerjék, azok a gyümölcsök, amelyeket a holland jóléti államban élveznek, nem az égből pottyantak, tehát korántsem magától éttetődő, hogy azokból mindenkinek részesülnie kell, merthogy „Hollandia úgyis olyan gazdag", írja az NRC Handelsblad című lapban Naema Tahir ügyvéd, aki mohamedán és pakisztáni származású. „Hollandia nem magától értetődő létező, Hollandiát azzá tették, ami." A kilencvenes évek elején még elképzelhetetlenek lettek volna efféle kijelentések. Ala már egyre több mohamedán szájából hallani ehhez hasonlókat. Nem oly rég török származású lányokkal vacsoráztam. Ezek a céltudatos egyetemisták, a maguk kiváló képzettségével, egyfajta élcsapatot képeznek. Családjaik többsége a hetvenes években érkezett Hollandiába, ők maguk azonban már mind itt születtek. Megkérdeztem, hogy szüleik mikor döntötték el végleg, hogy Hollandiában maradnak. A legtöbbjük azt felelte, hogy csak két-három évvel ezelőtt. A kilencvenes évek végén. Lehet, hogy csak a bevándotlás után negyedszázaddal költözik át végleg a lélek. 2002 nyara van. Egy új nemzeti jobboldali mozgalom szülési fájdalmainak vagyunk szemtanúi. A szociáldemokraták megsemmisítő vereséget szenvedtek. Levelet kaptam Jan Beerenhouttól. Tizennyolc éven át, a kilencvenes évek elejéig postai alkalmazottként dolgozott az Indische Buurtben. Kevés hozzá hasonlóan lelkes és aktív lakója van annak a városrésznek. Most 7 Utalás Pim Fortuynre, aki mintegy felrúgva a hagyományos pártok kialakította rendszert, a társadalmi és a politikai problémák radikálisan új megközelítését sürgette. Az általa alapított párt néhány hónap alatt a semmiből a legnagyobbak közé tornászta fel magát. Nem tudni, mi lett volna a történet vége, ha egy szélsőséges gondolkodású „természetvédő" nem lövi le Fortuynt (a fordító megjegyzése).