Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

Második látogatásomkor az apa is otthon van. Benayad úr kissé süket, így kicsit megkell emeljük a hangunkat. Büszkén meséli, hogy szakács volt egy kalvetstraati étteremben. Több, mint húsz évvel ezelőtt dolgozott utoljára, de úgy beszél róla, mintha tegnap lett volna. A Benayad család már régóta ebben a házban él, mely a Bos en Lommer nevű városnegyed egyik legkietlenebb utcája. Alinden homlokzaton tányérantennák, az utca csupa kosz és mintha ide még a nap se sütne be. Benayadék elégedettek. Ki tudják fizetni a lakbért. Az ő helyzetükben, hisz szociális segélyből élnek, ez nem kis dolog. Marokkóban, az északi Nádor tartományban felépült házuk jóval nagyobb. Fél órára laknak a tenget tői. Tavalyig csak szamáron lehetett lemenni a tengerre, de most már út is vezet. Benayad úr szívesen lakna ott, de a felesége rázza a fejét. „Túl meleg", mondja. „Itt jó, itt hideg." A nappaliban álló tálalón díszhelyen áll az imák időpontja, az imaszőnyegek fel vannak csavarva, és ott lóg egy törölköző, hogy ima után meg tudják törölni a kezüket. A tálalón vázában művirág díszeleg. Benayad előveszi a szociális osztály küldte papírokat. Nem kap tartós fogyatékosság után járó segélyt. Tudni szeretné, miért. Amikor nem tudok válaszolni, beletörődve bólint. „Jó van, jó van." Holnap személyesen megy be a szociális osztályra. Tudni akarja, miért nem kapja meg a plusz pénzt. Ott van tolmács. Az majd lefordítja a kérdéseit. Két gyerekével már nincs gondja, Marokkóban találtak maguknak házastársat. Már családot is alapítottak. Szerencsére a közelben, Geuzcnvcldben és Sloterdijkben laknak. Épp most lép be a legidősebb fia. Marokkóban született, törve beszél hollandul. Kislánya, akinek vörösesbarna henna van a kezén, a nagyszülőknél lakik. Nincs egyetlen játék se, a gyerek magának talál ki játékokat. Egész idő alatt le-föl ugrál a padról. Amikor megkérdezem Benayad urat, zavarná-e, ha Hasszán holland lánnyal állítana be, nagyon meghökken. Hát már hogyne zavarná! Még elképzelni sem tudná, hogy valamelyik gyereke nem mohamedánnal kössön házasságot. „Nem jó. Nem. Bizony nem." Benayad asszony azon gondolkodik, hova tegye a virágot, amit hoztam. Nincs másik váza a lakásban. Végül a mérőedény mellett dönt. Amikor beleteszi a virágot, felborul. klasszán barátságosabb, mint első látogatásomkor. Amikor nevet, kedves arca van. Szép barna a szeme és hosszú a szempillája. Hasszán nem bánta volna, ha az anyja jobban megtanulta volna a nyelvet. Tétován mondja. Biztos úgy érzi, hogy egy ilyen válasz árulás. Kár, hogy az anyja a gyerekeitől függ, mondja. „De ha kell, elmegyek én vele az orvoshoz."