Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

6. A csoportokon belüli különbségek A csoportokon belül igencsak változnak a társadalmi távolságok. Bennünket ilyen szempontból elsősorban a nők helyzete, a törökök és marokkóiak irányultsága, a képzettség szerepe, a bevándorlás oka és a lakóhelyi elkülönülés jelentése érdekel. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be. Gyenge a női bevándorlók szociális integrációja Minden csoportra érvényes, hogy a nők a férfiaknál is inkább saját köreikben mozognak. Különösen a marokkói nők érintkeznek keveset hollandokkal. Az antillaiak esetében ilyen tekintetben nincsenek lényeges különbségek a nők és a férfiak között. Annak, hogy a török és a marokkói nők saját csoportjaikat preferálják, több oka is van. Ezek egyike, hogy alig beszélnek hollandul. Egy másik, hogy a nők mozgásszabadságával kapcsolatos hagyományos felfogás igencsak korlátozza a hollandokkal való érintkezés lehetőségeit. További ok, hogy kevés török és marokkói végez jövedelmet biztosító munkát, ennek következtében az életük főként a lakásban és annak környékén zajlik, a lakás pedig általában olyan negyedben van, ahol sok honfitársuk él. A suriname-i és az antillai nők helyzete szinte az előbbi fordítottja: beszélnek hollandul, maguk döntik el, kivel érintkeznek és nagyon magas (magasabb, mint a holland nőké) azok aránya, akik fizetett állásban vannak. Főként az idősebb török és marokkói nők mozognak sajtit köreikben Az Amszterdamban élő török és marokkói nők esetében szinte közvetlen összefüggés mutatható ki az életkor és a hollandokkal való érintkezés között. Mennél idősebb valaki, annál kevesebbet érintkezik hollandokkal. Azok a tőreik és marokkói férfiak, akik napjainkban az idősebbek közé tartoznak- az 55 év felettiek-, szinte kivétel nélkül mind munkavállalás céljából („vendégmunkásként") érkeztek Hollandiába. Közöttük nagyon alacsony azok aránya, akik még mindig aktívan dolgoznak. Ennek oka nem a nyugdíjba vonulás, hanem hogy nagyon magas közöttük a tartósan munkanélküliek és munkaképtelenek aránya. amszterdami adat. Országos adatok viszont igen, és azokból kiderül, hogy az antillaiak a munkahelyükön többnyire hollandokkal érintkeznek. A suriname-iak esetében ennek aránya 60, míg a törökök és marokkóiak esetében körülbelül 50 százalék.