Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban
vándorlási lánc utolsó láncszeme. Dunnewijk (2001) kiszámolta, hogy minden, a hatvanas és hetvenes években munkavállalás céljával érkezett bevándorlót azóta két további bevándorló követett. A török és a marokkói közösség tagjai szinte kizárólag saját csoportjukon belül házasodnak. 3 Ráadásul az esetek döntő többségében a házastársat szülőhazájukból hozzák. Ezt az elsőgenerációra jellemző jelenséget a szakirodalom is jól ismén. Feltűnő viszont, hogy a második nemzedék tagjainak többsége is saját származási országában keres házastársat magának. Az Amszterdami Kutatási és Statisztikai Hivatal 2001-ben kiszámította, hog)' Amszterdamban a török és a marokkói második nemzedék házastársainak kétharmada a szülők hazájából érkezik. Jelenleg az Amszterdamba újonnan érkezettek majdnem egyharmada Törökországból és Marokkóból származik. Túlnyomó többségük családalapítás céljából érkezik. Menedékkéréík és menekültek A harmadik csoportba a menedékkérőket és a politikai menekülteket soroljuk. Velük kapcsolatban feltétlen emlékeztetnünk kell arra, hogy a menekültstátuszért folyamodó kételem benyújtása és a nyilvántartásbavétel között számos lépés van. Ennek következtében a lakossággal kapcsolatos statisztikákban korántsem szerepel minden menedékkérő. A menekültek az Amszterdamban bejegyzett bevándorlók kereken 12 százalékát alkotják (Amszterdami Kutatási és Statisztikai Hivatal 2001). Ez az arány alacsonyabb, mint a Hollandia egészére vonatkozó arány, amelyet a Holland Statisztikai Hivatal húsz százalékra tesz. A különbség jórészt abból adódik, hogy az ország minden részében működnek menekültek és menedékre jogosultak elszállásolását biztosító intézmények. Ugyanakkor azok, akiknek tartózkodási kérelmét elutasították és illegálisan tartózkodnak az országban, előszeretettel költöznek a nagyvárosokba. Ezekben ugyanis nagyobb esélyük van arra, hogy szállást, illetve munkát kapjanak és viszonylag garantált az anonimitásuk (vö. Burgers en Engbersen, 1999). A fent említett tényezők hatására a városban nagy mértékben megnőtt a bevándorlók száma. Jelenleg a bevándotlók adják Amszterdam lakosságának körülbelül 45 százalékát, míg 1992-ben arányuk még 20 százalék alatt volt. A számítások szerint 2010-ben a főváros lakosságának több mint fele 3 Amszterdamban a török és a marokkói közösségben a saját csoporton belül házasodó férfiak és nők aránya 95 százalék felett van. A suriname-iaknál ez az arány körülbelül 75 százalék, míg az antiMaiaknál a 40 százalékot sem éri el.
