Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

oszlopok voltak, erre emlékeztet lefelé keskenyedő formájuk. Későbbi korok építészete azonban kihasználta a benne rejlő szobrászati lehetőségeket, és Hermész alakját más istenekkel, istennőkkel helyettesítette. így kerültek a hermákra félatlaszok vagy antik bájú női felsőtestek is. A klasszikus Hermész-ábrázolás szép példáit találjuk a Falk Miksa utca 21-ben vagy a Szent István kötút 5-ben. Hagyományosan épülettartó oszlopot helyettesítenek az atlaszok és a kariatidák is. Atlasz mitológiai szerepe közismert, ő az a titán, aki az égboltot tartja, s a legenda szetint Perszeusz változtatta kővé a gorgófővel. Az első épülettartó Atlaszok a szicíliai Agrigentóban ketültek elő, ezek még pun rabszolgák arcvonásait viselték. A barokk azonban Atlasz alakját is újrafogalmázta, változatosan ábrázolta szenvedését, s megteremtette női párját, az Atlantot. Testtartása jellegzetes: fej fölé tartott kezéről mindig felismerhető. Atlaszból számtalan típus található Budapesten: magyaros arcúak például az óbudai Fő tér 3-as számú házán, öreg Atlasz az Alkotmány utca 16-ban, kuporgó Atlasz aTürr István utca 8-ban, gömböt tartó Atlant pedig a Báthory utca 20-ban. A leghíresebb azonban a városháza kapuja fölötti Atlasz, a csillagos égboltot jelképező glóbusszal a vállán. Fátyálruhás lányolc A kariatidák szintén jól felismerhetők, őket még az újabb időkben is úgy ábtázolták, mint a görögök: egyenes tartású, fátyolruhás lányok, akik fejükkel tartják az épületek terhét. Egyesek szerint eredetileg táncos lányok voltak, mások szerinr viszont büntetésből kellett így állniuk. Budapesten többek közt a Múzeum körút 15-ben találkozhatunk velük. Istenekből egyébként elég nagy a választék a vátosban: Nikét láthatjuk a Hősök terén, Herkulest a Rákóczi út és József körút satkán, vagy (Atlaszként) az Erzsébet kötút 9-1 l-ben, Vénuszt például a Tetéz körúton, Lédát hattyúval a Régiposta utca 15-ben, az olümposziakat együtt pedig a budavári Sándor-palotán. Istennőként jelenik meg Pannónia a Nemzeti Múzem timpanonján, és a Duna is a Margit-híd allegorikus alakjaiban. Sok-sok homlokzatdíszítő istenszobor és allegória azonban felismerhetetlen. Egyrészt azért, mert túl magasan vannak, szabad szemmel alig láthatók, mástészt szétmállanak, mint a Rákóczi úti könyváruház épületén a négy küklopsz. Meg aztán alig-alig jelentenek nekünk már valamit, legfeljebb annyit, hogy ők azok, akik időnként a fejükre esnek. 1998. március 12. Csordás Lajos