Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

rök és huplik élettanát is tanulmányozva rájött, hogy a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú. Hamarosan már a lyukak élettanát is tanulmányozni kezdte. Fotókat készített a különféle változatokról és azok elenyészésének stádiumairól. Többféle alaptípust különböztetett meg. Az egyik ilyen a felszedhető kátyú, azaz: aszfaltlepény. Fz úgy készül, hogy a hupliba egyszerűen betöltik az anyagot, de az nem tapad az eredeti réteghez. így aztán lassan elválik az aszfalttól. Némelyik töredezni kezd, mígnem a folt darabjait a kocsik kihordják a kátyúból. Az anyag néhány hét alatt kifogy az aszfaltmederből. Van, ahol tartja magát, és egyben marad. A kátyúsember demonstrál is. Nem rest lehajolni a folthoz, ujjai hegyével megragadja a szélét, és már fel is emeli, mire az nagy fekete lepényként válik el az úttól. Ennek másik változata a lejátt szavatosságú konyakmeggyre hasonlít. Kicsit megszárad, besüpped, és idővel megszottyad. Van továbbá a geometrikus útfolt. Ennek készítése költségesebb. Általában szögletes. A felfagyás szélét körbevágják, majd az így kapott, általában téglalap alakú területet töltik fel a gőzölgő anyaggal. Van továbbá a motzsalékos kátyú. Ennél a töltőanyag készítésekor nem tartották be a technológiai fegyelmet, és a fekete tötmeléket egyszerűen kihordják az autók a mélyedésből. Aztán van a kátyú, amely nem kátyú, vagyis az útállapotokat meghatározó hivatalnok számba sem veszi. A kátyúsember egyik alapvetése a kátyúmegmaradás tötvénye, amely szerint kátyú nem vész el, csak átalakul, hiába tömik be, számuk egyre szaporodik, vagyis mindig több van, mint volt. Ennek magyarázata az ellenérdekeltségben keresendő. Minél több a lyuk, annál többet kell betömni, évtől évre van munka. Lehet keresni vállalkozót, annak alvállalkozót, szerződések születnek, így tattva mozgásban a gépezetet, egy egész apparátust, amely vállalkozóbarát. Pontosabban barátja a vállalkozónak. Na, a mi kátyúsemberünknek ebből lett elege. A kátyú és súlyadó összefüggéséből messzemenő következtetésekre jutott. Persze ő nem mondott olyat, hogy nem fizetek többé súlyadót, nem intett be nagy lendülettel, hogy ezt nektek. A kátyúsember levelet írt az önkormányzatnak, hogy elismeri az ő adózási kötelességét, sőt szándékában áll fizetni, de csak tisztességes feltételek mellett. Ez pedig így festene: én gyűjtöm az autó futóművének javításáról szóló számlákat, és ezeket összevetjük a rám kivetett súlyadóval. Ev végén aztán elszámolunk. El is számolt. Az önkotmányzat fizetett. 2003. február 5. S. I.