Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

Mcga Kádár-időkben felhívtam a külügy figyelmét, hog)' rosszul szervezték meg Kádár János angliai útját. Bár sohasem voltam bolsi, felháborítónak tartottam, hogy Kádárt a repülőtéren nem a Thatcher asszony fogadta, az angol királynővel nem találkozott, és az elutazáskor sem a miniszterelnök asszony kísérte ki. - Gondolom válaszra sem méltatták. - Válaszoltak. Sőt! Erdős André megígérte: megfontolják a felvetéseimet. - Gyakran írt politikusoknak? -Megesett máskor is. 1988-ban, amikor június 16-án szétverték a tüntetést, Gtősz Károlynak jeleztem, hogy ezt rettenetes butaságnak tartom. Egy hölgy válaszolt a titkárságáról. Háromoldalas levélben magyarázta a bizonyítványt. Levelezésben álltam Antall Józseffel is. - Politikusnak vagy valamelyik szerkesztőségnek kívülállóként talán könynyebb volt megírni efféléket. Felteszem: a megkötött kezű zsurnaliszták talán még örültek is annak, hogy bizonyos dolgokat kimond helyettük. - Pontosan. Én a mai napig többet engedhetek meg magamnak, hiszen engem nem köt politikai irányultság, laptulajdonostól való függőség. En az olvasói oldalakat nézem meg először valamennyi lapban. Az ott található írásokat tartom a leghitelesebbnek, mert életszaguk van. - Emlékszik még arra, amikor először ragadott tollat azért, mert olyasmivel találkozott, amit nem akart szó nélkül hagyni? - Emlékszem. Az I. kerületi tanácsnak írtam, mert nagyon felháborított, hogy az Alagút utcában egy gyönyörű platánfa törzsét szorosan körülbetonozták. - Volt eredménye? - Három hét múlva arra jártam, és a beton fel volt törve. - Kapott már köszönetet észrevételeiért? - Előfordult, hogy telefonált valaki, mondván: uram önnek igaza van, jó, hogy szóvá tette ezt vagy azt. Az azonban bosszant, amikot felhívnak, és azt kérik, hogy jelezzek az újságoknak valamely problémát. A minap is jelentkezett eg\' idős hölgy, kérte, hogy a környezetkultúta étdekében írjak levelet. Mondom neki: asszonyom, miért nem ön ít? Azt mondja, azért, mert ő nem szeret és nem tud levelet írni. Szerintem nálunk az emberek kicsit tunyák, ha a köz érdekében tenni kell, ráadásul fogalmazásgátlót szednek. Pedig egy levél nagyon sokat jelent, hiszen így nyoma marad annak, ha az ember felhívja a Figyelmet valamire. Egy levéllel foglalkozni kell. Az már a rendezett gondolatokat közvetíti.