Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

Az útikalauzt Anne Zwack fotói és a Magyarországon született, valódi világpolgár Gloria von Berg rajzai illusztrálják. A Bécsben és az Egyesült Államokban is élt díszlet- és jelmeztervező a győri színházban dolgozik, de nagy örömmel vett részt a könyv készítésében, hiszen Budapestnek ez az arca jórészt neki is ismeretlen volt. Rajzai között van néhány életből ellesett pillanat is. Köztük egyik kedvence, a tisztítószalonban üldögélő meztelen férfi. -Akármilyen hihetetlen, ez valóban megtörtént, igaz New Orleansban. Egy ottani tisztító ablakán keresztül megpillantottam egy férfit: meztelenül várakozott ruháira, csupán egy újság volt előtte. Teljes nyugalommal ücsörögtek mellette a háziasszonyok, és ott futkározott néhány gyetek is. Senki sem akadt fenn a furcsa a helyzeten - meséli Gloria von Berg. 1999. december 18. Inotai Edit Szarvas állt a hajnali Nagykörúton Szemadám György: A fővárosi élet csak egy monoton dallamocska „Ötven felé haladtában az ember egyre gyakrabban tekint maga mögé...", ezekkel a szavakkal kezdődik Szemadám György festőművész 1995-ben megjelent Belsőtárlat című könyve. A kötet tanúsága szerint Szcmadámnak van mire visszatekinteni. Főápoló volt az állatkertben, kiállítást szervezett az oroszlánbarlangban, különös happeningeket talált ki, művészetterápiás foglalkozásokat vezetett az elmegyógyintézetben, publikált a Mozgó Vitág-b-AVL, disszidált, majd visszajött, tevékenykedett a Szeta aktivistái között, tanított és kiállított, évekig a (H)a?~cképek című képzőművészeti tévéműsort vezette, ma a Magyar Televízió Vizuális Művészetek Szerkesztőségének vezetője. - Igaz az, hogy egy rózsabogár látványa indította el a természet és a képzőművészet felé? - Igaz. Egyszer a nagyapám hazahozott egy rózsabogarat, kiengedte a gyufásskatulyából, és amikor én megláttam azt a fémesen csillogó, zöldesvörös kitinpáncélt, azt a mozgó ékszert, azt a csodálatos természeti konstrukciót, akkor fonódott össze bennem először a színek, formák iránti érzékenység és a természet szeretete. Es cz a mai napig megmaradt a lel-