Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

Az előadás technikai okokból maradt el Kincses Károly szerint a fényképezés csodálatos dolog ­Lírai realizmusban kellene fotózni a féívárost Kincses Károly fotómuzeológus, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója azt állítja, az jár jól, aki felülről nézi Budapestet, és aki felemelt fejjel sétál a városban. -A Budaörsi úton születtem, szemben a Lenfonó gyárcsontvázával. Az első élményem a városról az, hogy 1956-ban, két és fél évesen nézek ki a szobám ablakán, bámulok a házunkkal szemben felállított orosz üteg kor­mos ágyúcsöveibe. Édesanyám beköltöztetett bennünket az utcától legtá­volabb eső fürdőszobába. Beletett egy dunyhát a kádba, abban aludtam. Harmincegy évig éltem a fővárosban, Budán. - Ma Hévizgyörkön lakik. Miért? - Megnősültem, gyerekekre vágytunk, és rájöttünk, hogy ez a város lak­hatatlan. - Ezt hogy érti? - Koszos, büdös, nem biztonságos, olyan ingerekben gazdag, amelyektől az ember inkább megvédené a gyerekét, mintsem kitegye azoknak. Most hu­szonöt percet kell autóznom, hogy beérjek a városba. Talán jobban meggon­dolom, milyen programokra megyek el, mi a fontos az életemben Pesten. - Es mi a fontos? - Például a Mai Manó Ház. - Mégis: húsz év kellett ahhoz, hogy összegründolja ezt a közpon­tot. -Van ennek némi előzménye is. Amikor magyar-népművelés szakon el­végeztem a főiskolát, a VI. kerületi tanács művészeti főelőadója lettem, de nem nagyon tudtam megfelelni az akkori elvárásoknak. Rövidnadrágban jártam, zokni nélkül hordtam a sarut, és képtelen voltam hivatalnokként vi­selkedni. - Biztos sokszor mondták, hogy Kincses elvtárs, nem lesz ez így jó. -A legillusztrisabb „kincseselvtársozás" Aczél György szájából hangzott el. Hozzám tartozott a Fiatal Művészek Klubja, és engedélyeztem egy négyrészes előadás-sorozatot. Az elsőt, a cigányság helyzetéről, megtartot­ták, a másodikra, amely a szegénységet elemezte volna, már nem kerülhe­tett sor, felhívott Aczél, és üvöltve követelte, hogy állítsuk le. - Leállította? -Mit tehettem? Kiírtuk, hogy az előadás technikai okokból elmarad. Vi­szont ezután el is búcsúztam a hivatalnoki állásomtól. Addig is elég furcsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom