Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Pedig tervnek milyen szép volt...

fönt, a most kíséttctpalotában, amelyben ötökké ajtókat vágtak-falaztak, átírták a szobákat, cégtáblákat, regényeket. Átment rajta a hírkorában még megbúzható-kiugrasztható történelem. Nem igaz, hogy az írógépnek közömbös a helyszín. A New York volt a magyar sajtó és irodalom Nemzeti Színháza. Analfabéta gondolat volt szellemileg lerombolni. Igaz, a disztichonokat belengte odafent az étterem konyhaszaga, s itt otthon érezték magukat ringyók, besúgók is; igaz, egy redakcióban szurkoltak ma egymást gyilkolok; de tisztelgő csönd lett, ha megjelent Illés Endre. /V Szépirodalmi nemcsak a honorárium temploma volt. A Móra sem: inkább a Kormos István baráti szaváé. A Magyar Nemzet ócska hallja nem feledte, hogy lent, a párizsi mintájú kávéházban, Lötz Károly s Mannheimer freskói alatt a galérián a Nyugat asztala lebegett: a múzsák táncoltatták. Van, kinek az éppen százéves palota csupán Hauszmann eklektikus műve, Senyéi szobtaival (aki a millenniumi emlékmű némely főalakját is mintázta) - s van, kinek az 1956-os, első emeleti belövés romja. Az Új írás, Film Színház Muzsika, Új Tükör, A Képes 7 háza. Elete első — vagy utolsó — ításának háza. Van, aki csak Réz Pál IV. emeleti szobájáta emlékszik: a függőfolyosóról, az ablakon is be lehetett ugrani hozzá - mintha az irodalmi öröklétbe. Megfordult itt a magyar irodalom java. A kongó-romló palotát, amelyből kilakoltatták életünket, el lehet adni: de nem az agyunkból, az emlékcinkből, a magyar irodalomból. Igaz: abban újjáépíteni sem lehet. Vajon ki, mennyiért, mi célra vette meg végül? Csak tapsolhatunk a VII. kerületi önkormányzatnak (s szövetségeseinek); Faragó János polgármester nyilatkozata lapunknak: a kávéházhoz az épület külleméhez semmiképp sem engednek hozzányúlni. A New Yotk irodalmi - és sajtólexikona már sosem készül el. Senki sem állíthatná össze a millió irt született, remek és rossz gondolat, ötlet, esztétikai diktátum és boldoggá avatás, ihlető bénító szetkesztői bravúr és visszaélés, leltárát, múzeumát. A nosztalgia szellempalotát cldózerolják. Ám jöhetnek még új, nagy szerkesztők, kritikusok, irodalomszervezők, s a nemzet még lehet mecénása annak a kultúrának, amely - ha csak pénzben számolunk! - ráfizetéses, ám szellemi hozama fölmérhetetlen. Petsze, szép lenne, ha a New York milliárdja (?) a majdani Nemzeti Színházat építené. Vagy a nemzeti kultúrát. 1994. február 15. Bodor Pál