Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Pedig tervnek milyen szép volt...

Utolsó közös kiállításon az expoépületek Makovecz Imre fa tornya i és Finta József modern épületei egymás közelében Egy kísértetváros mozaikkockái vagy Dél-Buda leendő szellemi központja tárul a szemük elé? kérdezhették a Műegyetem aulájába lépve a látogatók szombat délelőtt, az Expo '96 építészeti pályázatán győztes tervek bemutatóján. Közismert a kormány döntése a világkiállítás lemondásáról, így nem meglepő, ha kétségek gyötrik az alkotókat. A kiállítást megnyitó beszédében Borostyánkői Mátyás, az Iparterv igazgatója aki építészmérnökként maga is részt vett a pályázaton a tervezők vegyes érzelmeiről szólt. Úgy vélte, van aki elkeseredett, mások átkozódnak, míg a harmadik csoport (közéjük tartozik Borostyánkői is) reménykedik. Reménykednek abban, hogy nem lesz hiábavaló a munkájuk, s elképzeléseik nagyobb része mégis megvalósul. A díjnyertes pályaműveket Finta József ötlete nyomán mindenesetre összegyűjtötték, hiszen a meghívó szerint „hasonló összefoglaló jellegű kiállítás engedélyezéseié nem lesz többet lehetőség". A makettek, a fotók, a színes vázlatok és a tervrajzok között jól ismert és eddig nyilvánosságot alig-alig kapó elképzelésekkel találkozhatnak a szakértők és az érdeklődők. A kiállításon feltűnnek az egyetemi épületek tekintélyt parancsoló négyszögletes tömbjei ezek várhatóan az expo megrendezése nélkül is megvalósulnak majd , a magyar pavilon boglyaformájú, tornyokkal körülvett központi egysége, a sündisznókra emlékeztető pátos halom, melyek alatt uszoda és sportcsarnok helyezkedik el (sündisznóra a napsugarakat bebocsátó hatalmas üvegtüskék utalnak). A jelenkori magyar építészet formai és tartalmi kavalkádját jól mutatja, hogy ugyanatra a világkiállításra tervezték a klasszicista homlokzatot idéző északnyugat-magyarországi tájházat, a konsttuktivista egyetemi színházat, illetve a hozzá kapcsolódó sportszállót és éttennet, valamint a geometrikus alaprajzú informatikai pavilont. Sokszínűségtől (s talán ellentétekről is) árulkodnak Makovecz Imre fából készült és Finta József modern anyagokat felhasználó tornyai csakúgy, mint Elder Dezsőnek a népi építészetet bemutató skanzenje vagy Dévényi Sándor extravagáns vidámparkja. Nem hiányzik a kiállításról az expo gyalogoshídja, ahogyan az éttermi és színházi szigetek vázlatai sem, s külön érdekesség a dr. Nemcsics Antal professzor által kidolgozott színdinamikai rendszer. Az egész világkiállítás területén érvényes szisztéma szerint az északi oldal épületeit hideg, a déli pavilonokat pedig meleg tónusokkal díszítették volna. Az ötletnek csupán annyi a hátránya, hogy az északi épületek déli oldalát sötétkékre nem lehet