Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

csíkra haladt, kézfejére, ujjára kenve a habot. Lassú, szertartásos mozdulatokkal húzta le arcáról az alig kibukkanó szőröket. Sokáig nem értettem miért borotválkozik minden áldott reggel. Egyszer azután összeszedtem hatéves bátorságom, és megkérdeztem. Nagyapa furcsán nézett le rám: hát csak nem mehetek szőrösen a Nagygyárba, elvégre dolgozni megyek oda. Nagyapa évek óta halott, és a Nagygyár, a Csepel Vas- és Fémművek sincs többé. Nem sok mindent láthatott Weiss Manfréd, amikor gyártelepnézőben először járt Csepelen. Az alig kétezer lelket számláló falut valahogy elkerülte a fejlődés. Mint ahogy elkerülték az átmenő utak és a vasút is. Nem volt gyár, de még kisebb műhely is alig. Háromnegyedrészt német nemzetiségű lakói jótészt földművelésből éltek. A harmincas éveinek elején járó Weiss, aki akkor már tizennégy éve igazgató volt, mégis kibérelte a János-legelőt tizenöt évre. A ráckevei szolgabíró rövid hezitálás után megadta a telepítési engedélyt, így 1892 tavaszán felépülhettek az első barakkok. A falu sorsa összefonódott a gyáréval. Ettől a tavasztól a Weiss Művek volt Csepelen a legfőbb hatalom, a jólét letéteményese. Weiss Manfrédot a legkisebb fiúk minden leleményével és szerencséjével megáldották az égiek. Már gyerekfővel kereskedelmet tanult a budapesti akadémián, majd tizenhat évesen az északnémet Hanza-vátosba, Hamburgba utazott szerencsét próbálni. Tehetségesnek bizonyult, így három év múltán megbízták apja cégének, a Királyi Gőzmalomnak a vezetésével. Apja halálakor azután a jelentős örökség birtokában bátyjával önálló vállalkozásba kezdhetett. „Polgári vásárlók számára zártak tartósított húst szelencébe", azaz konzervgyártásba kezdtek, előbb a VIII., majd a IX. kerületben. Ez utóbbiból nőtt ki később a Globus Konzervgyár. Az üzlet busás hasznot hozott, nem kis részben a hadi megrendeléseknek köszönhetően. Hamarosan az is kiderült, hogy a konzervgyártáshoz használatos lemezgépek kiválóan alkalmasak töltényhüvelygyártásra is. Alapítottak később szövőgyárat és bankot, majd ennek tévén szerepet vállaltak egy fegyver- és gépgyár részvénytársaság, valamint a Danubius Hajó- és Gépgyár létrehozásában. A fő irány azonban a lőszergyártás maradt. A századfordulón fegyvert váltott az Osztrák Magyar Monarchia hadseregeA korábban használatos Wemdl-tendszerű lőfegyvereket Mannlicher-féle ismétlőpuskákra eseteitek. Ezekhez pedig új töltények szükségeltettek. A csepeli Weiss-gyár fejlődése példa nélkül való a magyar ipartörténetben. Néhány barakkal és százötven emberrel kezdtek. A századfotdulóra már kilencszáz ember szorgoskodott a munkapadok körül, a közös hadsereg