Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

ígérték, ígérik a saját maguk élvezte jólétet, s egymást váltogatva, dagadt erszényükkel odafönn közmunkákból jól élnek..." A lapot időközben egy műgyűjtő ellopatta, s csak évekkel később lelték meg a rendőrök. Vissza is szolgáltatták jogos tulajdonosának, de ő már nem tette fel eredeti helyére, most lakásában őrzi. Guszev százados esete talán ennél is érdekesebb, hiszen emléktáblát kapott, holott nem is létezett, csupán Illés Béla egyik regényében szerepelt mint '48-as hős. Beck O. Fülöp eltűnt emléktáblájáról pedig a dossziéja szerint azt sem tudják, egyáltalán megvolt-e valaha. Ugyancsak az egyik dosszié említi azt a mulatságos esetet, hogy 1978-ban (!) „ismeretlen szerv" eltávolította a Városmajor u. 42. faláról a KMP megalakulására emlékeztető táblát. Azóta sem akadtak a nyomára. Előfordul olyan is, hogy rosszul vésnek be egy évszámot, mint például Türr István születési adatát (1825 helyett 1824-et). Más esetben - bár az adatok pontosak - a történelem íratja át a régi szöveget: így járt Derkovits Gyula táblája a Hunyadi téren. Néha aztán a múlt és a jelen példásan összebékül: a németek elleni harcban elesett kommunista ifjúmunkások, Boros Mátyás és Fischer István KISZ-es emléktábláját (a Thököly úton), amelyet szintén levertek, a zuglói önkormányzat állíttatta vissza. Változatlan szöveggel. 1998. május 14. Csordás Lajos Csillagok, szobrok és lobogók Hová kerültek az intézményekből a múlt politikai relikviái? - A többségük pincék mélyén porosodik „Itt csak a külsőségek idézik a kapitalizmust, minden más a velejéig romlott szocreál" - így szól az étlap mottója a Kádár-korszak jelképeivel telezsúfolt Marximban, nem hagyva kritika nélkül a jelent sem. S míg a pizza à la brrr... AVO mellé kádárkát (vizezett kadarkát) tendel a vendég, végignézheti képekben, zászlókban jelvényekben elbeszélve a szocializmusnak nevezett korszak történetét. A Szoborpark mellett a Marxim kocsma a főváros másik nagy relikvialerakata és így turistalátványossága is. Az amerikaiak tán maguk sem értik, miért nevetve dicsérik a berendezést („A dizájn oké!"), a magyarok meg unottan nézelődnek.