Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

pesti ház udvaráról kölcsönözték a forgatáshoz, és miután a tévé levetítette a filmet, Abigél korsójában megjelentek a valódi kívánságlevelek: ki biciklit kért, ki pénzt... A film ugyanis arról szólt, hogy Abigél, a kőszobor teljesíti a hozzá levélben eljuttatott kívánságokat. Később, a film emlékének elhalványultával a levelek is elfogytak a korsóból. Egyébként a tévéjáték alapjául szolgáló regény szerzője, Szabó Magda szerint ennek a babonának semmi alapja nem volt, az egészet ő találta ki. Egyesek szerint szintén szerencsehozó erő lakozik a Vajdahunyad várában lévő Anonymus-szobor tollában és a Kálvin téri aluljáróban ücsörgő vörösmárvány kőmacska farkában. Mindkettő fényeste kopott már a sok simogatástól. Úgy tudom, sikerhozó színészbabona fűződik az Operaház előtti szfinxekhez is. Ady Endrének is ezek voltak a „siker-asszonyai", nem véletlenül lovagolta meg őket mámorában, a közeli Három Holló kávéházból hazafelé menet. Krúdy Gyula úgy emlékszik, hogy Ady a Dalszínház utca felőli szfinxet szerette, mert abban Léda arcát vélte látni. Több pesti babonának is megtalálni a pártját külföldön. Díszkutakba például nálunk is szokás pénzt dobálni azzal a célzattal, hogy az embert egyszer még visszavezesse oda a sorsa. A mi Trevi-kutunk a budavári Mátyás-kút, amelyet a kirándulók nyaranta teleszórnak aprópénzzel. És még egy olasz párhuzam: állítólag Pesten is létezik Bocca della Vetita, vagyis az „igazság szája". Ennek eredetije egy kőmaszk, amely Rómában található, ott teret is elneveztek róla. A babonája pedig az, hogy ha valaki bedugja a kezét a kőszájba és hazugságot mond, azt a szobor nem ereszti el. Egyesek szerint Budapesten az oroszlánfejes vörösmárvány kutak valamelyike az igazság szája, ám találkoztam olyannal is, aki a hegyekben található Disznófő forrásról hallotta ugyanezt. Szintén van külföldi párhuzamuk - méghozzá bécsi - az úgynevezett vastuskóknak. A régi Magyarországon is több városban (például Győrben, Temesvárott) ismert szokás volt, hogy vándorló céhlegények szöget vertek egy bizonyos fába, amelyet az idő múltával végül teljesen elleptek a vasszögek. Valamikor Pesten és Budán is volt egy-egy vastuskó, a budai az Iskola utca 22. számú ház sarkán, a pesti a Váci utcában állt. Ma a Budapesti Történeti Múzeumban találhatók. És még nem is beszéltünk a hidakról. Ezúttal nem a Lánchídra gondolok, nem tudok róla ugyanis, hogy a „nyelv nélküli oroszlánokhoz" a legendán kívül babona is fűződne. Fűződik viszont a Margit-hídhoz, amelyet Arany János is megverselt a Híd-avatás című balladában. Különös babona helyszíne a várbeli Balta köz is: régebben azt mesélték róla, hogy aki átsétál a sikátor boltíve alatt, az férfiból nővé, nőből férfivá válik. Szintén a Várban,