Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

lám, harsogó színekkel. I la felfestem a falra a nevem, akkor mindenki tudja, hogy graffitifestő vagyok, a reklámért pedig semmit sem kell fizetnem. - Fiatal festőként hogyan próbálja színesíti az életet? - Ikonokat, miniatúrákat készítek, de sok más terv is foglalkoztat. Érdekelnek a drótok, a csontok. Egy szárnyas oltárra madárcsontvázakat csavaroznék, amit részben be is festenék. Megpróbálom összemosni a szobrászat és a festészet határait. Akciőfestő is vagyok. A hirdetőoszlopokat rendszeresen csomagolópapírral fedik be, erre szoktam szénnel rajzolni, majd a képet lefényképezem. Másnap ugyanis plakát ketül rá vagy az eső mossa lc. - Lehet-e így maradandót alkotni? - Ez csak afféle kézgyakorlat, ami az emlékeztetőkben él tovább. Festmények, grafikák ugyan, de bosszú távú megőrzésük nem az én feladatom. Ajándékozok és eladok. Nem csinálok az otthonomból múzeumot. Nem akartam festő lenni, de még egy darabig biztosan az maradok. Megkeresnek, ismert vagyok, megélek. Az életem a művészet, a művészetem pedig maga az élet. De ha egyszer fáznék a lakásban és nem volna más választásom, akkor befűtenék a képeimmel. A művészi halhatatlanság nem érdekel annyira, mint a létezés. 1997. január 16. Tölgyesi Gábor Máj György mindent vesz Máj György azt mondja, jobb helyen nem is lehetne a boltja. Máij György két éve ószeres. Azelőtt zöldséges volt, de máir akkor gyűjtött. Sétapádcákat. A zöldségesbolt Óbudán volt, az ószetes - a Klauzál utcában van. Én azt hiszem, hogy legjobb lenne az egész Klauzál utcát úgy, ahogy van, eladni. Vevő lenne rá. Az a néni például, aki az egyik ütött-kopott bérház előtt ácsotog. Beszédbe elegyedve megkockáztatom, hogy a belövések az eresz alatt akár világháborúsak is lehetnének. Ilyen szakadt gúnyában, mint ez a ház, nem lenne szabad kiállni az utcára. Homlokzatán egyetlen ép folt sincs. Vasajtaja meg mint a börtönkapu. Hogyan lehet itt élni? - Nagyon jól - világosít fel az asszonyság. A lakását mindenki rendbe hozta. Amelyik az övé. A ház pedig az önkotmányzaté. Miért nem veszik meg? - értetlenkedem. - Én megvenném! De nem eladó.