Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

„Pincérkedésem kezdetén történt, hogy egy vendég, aki ropogós malacsül­tet evett, magához intett és arra kért, hogy a megmaradt kis csontocskákat csomagoljam egy használt étlapba, majd adjam oda a ruhatárosnak, arra kér­ve, hogy tegye bele a sárga bőrkabátjába. Én oda is vittem, dc a ruhatáros épp nem volt ott, így én magam tettem bele a kabát zsebébe. Egy óra múlva azonban hivatott a főpincér, kérdve, miért nem teljesítem a vendég kéré­sét. Mondtam, én bizony elcsomagoltam a csontokat. Kis idő múltán azután kiderült, hová lettek a csontok: egy másik bőrkabátos ember ugyanis egye­nesen a tulajdonossal kívánt beszélni. Hetekig csak halat pucoltam. " Ma már nincsenek egyéniségek - keseregnek a nyugdíjas pincérek. - A szál­lodaigazgatók és az étteremtulajdonosok már nem a Madeira-mártás vagy a szalontüdő elkészítésének módjáról vitatkoznak, inkább az autómárkák ér­deklik őket. Nemhogy új ételeket nem találnak ki, de még a régi recepte­ket is feledni látszanak. Hol vannak mát azok az idők, amikor Heltai Jenő­nek nem ízlett a kávé, mert nem a megszokott pincér szolgálta fel, a New York Kávéház vendégei pedig házat vettek Rock Gyula bácsinak Pasaréten! A menük összeállításán, a különféle fogások elnevezésén néha nekik ma­guknak is gondolkodniuk kell, mert több évtizedes pincérmúlttal sem könnyű kideríteni, vajon mit éttenek erdei fűszerek alatt, meg mitől más a kiskertben nevelkedett saláta a többitől. A társaság azonban egyre zsugoro­dik. A régiek közül mind többen már a Heltai-féle égi kávéház asztalai kö­zött járnak. 1997. július 28. Szálai Anna A mi indiánjaink, avagy az örömzenészek Először filmen láttam indiánt, azt hiszem, NDK-s volt. Aztán szerettem volna elmenni a Bakonyba, Cseh Tamásék legendás indiántáborába, de megmérettem és kicsinek találtattam. Lehettem vagy hatéves. Bő évtized múltán Nyugat-Berlinben, a földalattin találkoztam az első igazi indiánnal. Gitárral a kezében belépett a szerelvénybe, és énekelni kezdett. Barátja ezalatt körbekalapozta az utasokat, udvariasan, mosolyog­va: csörgött a sok aprópénz, még az én kutyasétáltatással és mosogatással

Next

/
Oldalképek
Tartalom