Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

százalékában van működő toronyóra. Pedig a tornyok több mint a felében meglenne a helyük. Egy új szerkezet elkészítése és üzembe helyezése másfél millió forintba kerül. Legtöbbször a templom felújításakor indítják el ismét az órákat, de a gyülekezetek anyagi helyzete nem mindig ad rá lehetőséget. Ennek ellenére az eddig több mint kétszáz berendezést elkészítő totonyórás munkájának ellenértéke a hívek adakozásából gyűlt össze. Sajnos sok helyütt a régi órából csak egy rozsdás mutató vagy még annyi sem áll a szakember rendelkezésre. Ilyenkor a terveket egyeztetni kell a műemlékvédelmi hatóságokkal, és csak ezután kerülhetnek teljesen új számlapok a toronyba. Ma már minden totonyóta elektronikus hajtásrendszerrel működik. A sekrestyében elhelyezett vezérlőórától kábelen jutnak el az impulzusok a toronyban lévő hajtóműhöz. Ez hozza mozgásba a lehetőleg mindig közepére épített, fogaskerekekből álló koronaszerkezetet, és a hozzá csatlakozó kardántengelyeket. Ezeken keresztüljut el a mozgás a toronyóra számlapjaihoz, ahol a percenként érkező impulzusok hatására a nagymutatók négy másodperc alatt hat fokot haladnak előte. Szabad szemmel mindezt még a méteres mutatók mellett állva is alig látni. Amikor a tengelyek egy teljes fordulatot írnak le, a percmutatő körbeér, a kismutató pedig egyik óráról a másikra lép. A mutatók mozgatását a tégi mechanikus szerkezetekben is a maihoz hasonlóan oldották meg. Csupán akkoriban a szerkezet működtetése még nem az elektronikus impulzusok, hanem a harangozó feladata volt. Mindennap fel kellett húznia az órát mozgásban tartó harminc kilogrammos súlyt. Ettől függetlenül gyakran előfordult, hogy utólag kézzel kellett korrigálni a fogaskerekek állásán. Az 1800-as évekig csupán egy mutatójuk volt a toronyóráknak, a percmutatók csak ezután jelentek meg a számlapokon. Azokban az időkben egy mechanikus toronyóra nagy értéket képviselt. Egy évben minden mester csak 4-5 darabot készített belőle. Ezek árából tizenöt lovat vagy akár egy átlagos mezővárosi iparos házát is meg lehetett venni. Konkoly József szerint a mai hajtástendszer nagy előnye, hogy a szerkezetek nem kívánnak napi odafigyelést, akár éveken át is magukra lehet hagyni őket. Korábban egy komolyabb szél is nagy kárt tudott tenni a toronyórákban. Nem is beszélve a madarakról, amelyeket szinte vonzzák a kétméteres átmérőjű számlapok. Ha egy nagyobb testű varjú hosszabban időzött valamelyik mutatón, akkor egyszerűen megállt az óra. Ma már a mutatók szárainak rövidebb felét nehezékkel látják el, hogy az önsúlyukból adódó késések lehetőségét teljesen kizárják. A mester és munkatársai által készített toronyórák felújítása mindig a terepszemlével kezdődik. A munkafolyamatból csupán a speciális ismeretet igénylő zománco-