Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

- Bevásárlóközpontok? - Meg fog lepődni, de nem zavarnak. Először a „small is beautiful" alapján a sarki kisboltokat csodáltuk, most ezeket. Szerintem amíg van erre a fajta építészeti és főképp életformára kereslet, állni fognak. Akkor már inkább bánt, hogy szép lassan sok minden eltűnik körülöttünk. - Talán így természetes. - Lehet, de mégis elszomorít. Megesik, hogy bemennék egy ismerős étterembe, boltba, máskor régi oromzatokat, feliratokat keresek, de csak hűlt helyüket találom. Alit például a Művész cukrászdában egy harmincas években készült márványszobor egy dámáról - ma már nincs meg. Aztán volt a Kamra Színháznál egy órás, akinek kirakatát csavarvonalas vízköpő díszítette sokáig. Apróságok ezek, mégis az itt lakóknak olykor többet jelentenek egy-egy műemléknél. - Szubjektív várostörténet? - Olyasmi. Emlékszik arra a világtalan lottóárus nénire, aki a Jégbüfé előtt álldogált? Négy-öt éve még láttam, azóta nem tudok róla, pedig állítom, a városképnek éppolyan része volt, mint az Erzsébet-híd. - Sokat sétál? -Amióta elkezdtem ezt a könyvet, rengeteget. Egészen izgalmas élmény turistának lenni a saját városomban. Imádom az átjáróházakat, a köztéri szobrokat, a portálokat. Néha megcsap valami, hogy jé, ebben az utcában erről még nem jártam. Komolyan mondom, szinte megborzongok ilyenkor. - Ez úgy hangzott, mint egy vallomás. Szerelmes? - Budapestbe? Teljesen. 2000. szeptermber 7. Fa/usy Zsigmond Aki látta épülni Budapestet Mindig izgatott a vasbetonszerkezetek szépsége - mondja a 105 éves Líiszlé) György építész László György építész augusztusban tölti be a 105. életévét. Magas kora ellenére máig megőrizte munkakedvét: kilencvenöt évesen még házakat tervezett, két éve Rákospalota vízellátásáról írt helytörténeti monográfiát, legutóbb pedig az első világháborús leveleit rendezte sajtó alá. Nemrégiben vette át rubindiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem rektorától.