Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)
Amiről naponta beszéltünk
A koldulás persze nem nevezhető biztos megélhetésnek. A hétköznapok változó bevételt hoznak, de ünnepek táján még az odavetett ezres sem ritka. A tiszta lelkiismeretnek ára van. Csaknem harmincéves az a kormányrendelet, amely tiltja a koldulást hazánkban. A rendszerváltozásig közveszélyes munkakerülőként akár elzárással is büntethették azt, aki így próbált némi pénzhez jutni. A „káemká" eltörlése után maradt a pénzbüntetés. A szabálysértési eljárás lefolytatása az önkormányzatok feladata, ám a lakcím nélküli koldusokat nehéz ügyintézők elé citálni. A rendelet szerint két évig kell őket kerestetni, ami nem kevés pénzébe kerül az önkormányzatoknak. Ha utolérik, akkor lefolytatják az eljárást. Tavaly 154 feljelentésből 46 esetben róttak ki pénzbírságot, átlagosan 1540 forintot. Az önkormányzatok tehát mindösszesen negyvenezret kasszíroztak koldusbírság címén. A legaktívabbaknak a belvárosiak bizonyultak. A 154 feljelentésből 143 fűződik az V. kerületi tendőrök nevéhez, a 46 pénzbüntetésből 43-at itt róttak ki. Mindez természetesen csak a magyar koldusokra igaz, a külföldiekre a hazatoloncolás vár. A „szégyenlős koldusok" ennél sokkal többen vannak, akár tízszer annyian is lehetnek. Ok azok, akik önkormányzati segélyből élnek, ingyenkonyhán ebédelnek és plébániák körül kuncsorognak. A Léthatáron Alapítvány szerint a forgalmas csomópontokon előforduló hajléktalanok közül minden ötödik próbálkozik koldulással. A sikeresek maradnak, a többiek más pénzkereset után néznek, kukáznak, üveget gyűjtenek. Bús Balázs szerint a koldulásnak meghatározott funkciója van. Megnyugtatja a középpolgárokat, íme vannak náluk szegényebbek is, ugyanakkor jót tesz a tehetősebb adakozók lelkiismeretének. Koldusok mindaddig lesznek, amíg lyukas a szociális háló. Márpedig a fővárosi ugyancsak laza szövésű. A polgárok többsége - egyelőre - együttérző. Az önkormányzatok már kevésbé. A Ferenciek terén álló templom elé pedig azért fogadtak fel őrző-védőket, hogy a híveket zaklató koldusokat elriasszák a bejárattól — meséli Bús Balázs. A jelenség kezelésére számos technikát dolgoztak ki külföldön. Angliában például lapárusítással bízták meg őket. Ez a gyakorlat nálunk sem ismeretlen. A Menhely Alapítvány támogatásával Fedél nélkül címmel lapot szerkesztenek és árulnak a koldusok. A bevétel teljes egészében az övék. Egy kölni professzor kézikönyvet állított össze, hasznos tanácsokkal látva el a kéregetőket. így például azt ajánlja nekik, hogy ügyeljenek ruházatuk és testük tisztaságára. A magyar koldusokhoz, úgy tűnik, még nem jutott el ez a kiadvány. Szálai Anna