Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

Egyébként éppen ezek a csak ránk tervezett táblák mondják rólunk a legtöbbet. A kijárat, a női vécé vagy a telefon jele mindenütt a világon ismert, és majdnem mindenütt ugyanolyan. De például az a jel, hogy a kutyát a mozgólépcsőn fel kell emelni, az többé-kevésbé csak rólunk, fővárosiakról szól. Máshol ugyanis valószínűleg ezt tábla nélkül is tudják. Ilyesmiktől válik egy piktogram sajátosan budapestivé. Persze jellemző lehet a design is, tehát az, hogy a pálcikaember válla lekerekített vagy szögletes, a fején van-e kalap vagy nincs, és fontos a táblákon megjelenő tárgyak formavilága is. Müller Ferenc szerint a tendencia világszerte az egységesülés irányában hat, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk azt is magával hozza, hogy jelzéseinknek, piktogramjainknak is követniük kell az Európa más részein megszokott formákat. Ez azonban nem jelenthet uniformizálódást, az egyes népek eltérő mentalitásából adódóan kell hogy legyenek apró eltérések, még akkor is, ha az elv közös. A bécsi metrón például kisebbek a feliratok, mert a bécsi polgár legalább 30 százalékkal lassabban közlekedik, mint a pesti. A globalizálódással szemben egyébként mindenütt tapasztalható helyi ellenállás. Néhány hete Németországban tömegmozgalom bontakozott ki, amikor a gyalogátkelők jelzőlámpáinak a hajdani NDK-ban használt kalapos, pisze orrú és aktatáskás zöld emberkéit ki akarták cserélni a nyugatnémet típusú, kalap, orr és táska nélküli pálcikaemberekre. A kis zöld ember nemzeti „hős" lett, képét a keletnémetek tüntetőleg viselik pólókon, ajándékozzák szuveníreken. Néhány helyen azonban elkerülhetetlen az egységesülés, így a nemzetközi vonatokon, a repülőkön és minden olyan helyen, ahol fokozott jelentősége van az élet védelmének és a vagyonbiztonságnak, például a vészkijárat jelzése esetében. A MÁV-nál éppen most vezetik be az európai ajánlásokhoz és irányelvekhez illeszkedő új piktogramokat. A BKV-nál is bevezettek azonban új jeleket 1990 óta, tudtuk meg Takács Ilonától, az utastájékoztató csoport vezetőjétől. Például a „peronon gördeszkázni tilos" vagy a „peronon görkorcsolyázni tilos" táblák ismét elárulnak valamit rólunk; nevezetesen azt, hogy Budapesten divat lett a görkorcsolyázás. Ezeket a piktogramokat már nem Müller úr tervezte, hanem a Corel-Draw nevű számítógépes programból vették át, és nem is illeszkednek a Müller-féle sorozatba. Mint ahogy nem illeszkedik „az utazás közben a vezetővel beszélgetni tilos" jelentésű piktogram sem, amelyet már készen kaptak az Ikarusztól. Pedig kívánatos volna, hogy egy intézmény azonos piktogram-rendszert használjon. De ez a szétszórtság is jellemző ránk egy kicsit. Elég csak átmenni két helyen a nagykörúton, és ha szerencsénk van, ott is megfigyelhetjük, hogy a két gyalogátkelő jelzőlámpáinak piros és