Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

zeti ünnepek, különleges rendezvények alkalmából világítanak meg. A díszkivilágítás költsége mégis elenyésző a közvilágítási számlához képest. Míg az utóbbi tavaly legalább egymilliárd forint volt, a díszvilágítás kevesebb mint nyolcmillió forintot emésztett fel. Szakemberek szerint egyébként még legalább száz épület érdemes lenne az éjszakai megvilágításra. A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság díszvilágítási ajánlása szerint „Egy jól világított város megnyugtató, magába foglaló, ahol kellemes élni. Vonzza és visszavonzza a turistákat, lakói életminőségét javítva, elősegítve és meghosszabbítva érintkezéseik időtartamát" - idézi Szilasi Péter, a Budapesti Elektromos Művek (Elmű) műszaki főtanácsosa. Ezt az ajánlást a húszas években még nem ismerhették a főváros vezetői, de véleményük hasonló lehetett, hiszen az 1928-ban kezdődő, az ország elszigeteltségből való kitörését megcélzó idegenforgalmi propaganda egyik fontos eleme volt a főváros kiemelkedő értékű épületeinek, szobrainak esti bemutatása. 1928 nyarán kísérletképpen kivilágították a Halászbástya és a Mátyás-templom homlokzatát. A már idézett ajánlást igazolva a kísérleti megvilágítás óriási sikert aratott, így több épület díszvilágítását véglegesen kiépítették. Ezek közé tartozott többek között a Szent Gellért-szobor, a Citadella és a János-hegyi kilátó. 1935-ben az elektromos művek kezdeményezte a millenniumi emlékmű, a városligeti Vajdahunyad vára, az Országház és a budai Vár díszvilágítását. A főváros költségvetéséből azonban csak a millenniumi emlékmű és a vári palotaegyüttes főkapujának kivilágítására tellett. A pénzhiány ellenére 1936-ban Sipőcz Jenő, a főváros akkori főpolgármestere elrendelte, hogy az elektromos művek kezdjen kísérleteket a Lánchíd megvilágítására, a következő évben pedig minden nehézség ellenére esténként egyszerre ragyogott fel a Lánchíd, a Mátyás-templom, a Szent Gellért-szobor, az Országház és a királyi Vár díszvilágítása, meghatározva Budapest esti látképét. A második világháború előtti utolsó nagy díszvilágítási berendezés 1939-ben készült el, ezzel végre a Vajdahunyad vára is teljes fényárban úszott. A főváros ostroma alatt a díszvilágítás is teljesen elpusztult, de a háború után gyorsan igyekeztek pótolni a hiányt. Csaknem az összes korábbi világítóberendezés helyreállítása mellett új épületek is felkerültek a világítási listára, amelyen a hatvanas évek végén már 31 épület és szobor szerepelt. A fejlődés azután is töretlen volt, amíg az olajválság meg nem akasztotta a hetvenes években. Ekkor már 72 megvilágított épület szépítette a főváros éjszakai panorámáját, de a takarékosság első áldozatai éppen ezek voltak. Hiába igyekeztek a szakemberek minden lehetséges módon tudatosítani, hogy a főváros teljes díszkivilágítása nem fogyaszt többet egy este, mint két A 8