Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

látható: amíg az egészségre káros élelmiszer olcsóbb, mint az, amelyiknek kedvezőbb az élettani hatása, addig csak a magasan iskolázott és egyben tehetős réteg lehet kellően „motivált" a korszerű táplálkozásra. - Visszatérve a cigányokra, nem gondolja, hogy az elcigányosodott, lepusztuló pesti kerületek halandósági mutatói mögött genetikai okok húzódnak? - Erre határozott nemmel válaszolok. A számításaink azt mutatják: a pesti Belvárosban nagyon hasonló a helyzet, mint az amerikai nagyvárosok léketek lakta kerületeiben, de ez nem genetikai okokra vezethető vissza, hanem arról van szó, hogy a gyökértelen, egészségtelen életmódmintákat követő és beilleszkedési zavarokkal küszködő népesség nem tudja igénybe venni azokat az egészségügyi alapszolgáltatásokat, nem jut hozzá azokhoz az anyagi és kulturális javakhoz, amelyek az átlagos helyzetű állampolgároknak megadatnak. 1992. november 27. Faragó József Esélykülönbségek Budapest társadalmi övezeteiben Budapest mintegy fél évszázad alatt „nőtte ki magát" provinciális révhelyből metropolissá. Ez a gyorsaság azzal a következménnyel járt, hogy az újabb és újabb fejlődési hullámok állandóan egyik szűk, gyorsan „kinőtt" központ körül torlódtak - állapítja meg az a tanulmány, amelyet neves közgazdászok, építészek dolgoztak ki a Főpolgármesteri Hivatal felkérésére. E fejlődésmenet századunk közepére öt zónát hozott létre a városban, amelyek a pesti oldalon körgyűrűs szerkezetűek, míg a budain a domborzatot követik. így alakult ki a városmag, amely a tipikus city-fun kernt a mai napig sem tudta egészen átvenni; a bérház-övezet, amelyet gyakorlatilag a századvég történelmi-gazdasági helyzete alakított ki - a telekspekuláció törvényszerűségeinek megfelelően; az egykori városi tulajdonú zóna, amelyben hatalmas tömböket alakítottak ki - különféle funkciókkal - a városi közösség számára. Ez a XVIII. században a Városligettel kezdődött, majd a Köztemetővel folytatódott zónaképződés a Népligettel, a vasúti pályaudvarokkal, hatalmas ipari telektömbökkel kiegészülve csaknem félkörbe zárta a városmagot. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy a hivatalos várospolitika a magánépítést ezzel a zónával támogatta, alapvető funkciókat átvéve ezáltal a bérházövezettől. Ez a gyűrű azonban be is zárta a várostestet. Amit tehát