Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

Azóta a „kemény telünk lesz" kifejezés új éneimet nyert a városban. Szociális munkások használják, s nem a szikrázó hóhalmokat, befagyott Dunát, nagykabáttal kivédhető mínuszokat értik alatta. Arra gondolnak, hogy megértük: ma már utcai gondozók járják a várost, otthonról termoszban vitt teával tartják életben azokat, akiknek nincs hová menniük. Becslések szerint nyolcezren alszanak az utcán, s nincs elég éjjeli menedékhely, ahol meghúzódhatnának. „Kemény telünk lesz": emberek ezrei lepik el a pályaudvarokat — a nyílt pályán álló vagonokon már most kénytelenek megosztozni a bezárt munkásszállókról idekényszerült vasutasokkal. Mindegy, havazik, vagy az eső esik odakint. Kemény telünk van. 1992. december 8. A bezárt város Furcsa szerzet egy város. Makacs, mint egy kisgyerek, duzzogós, mint egy kamasz, gőgös, mint egy úriasszony és ragaszkodó, mint egy hűséges kutya. Úgy küzd saját múltjáért, úgy kapaszkodik minden megszerzett kincsébe, mintha az élete függne tőle. És valljuk be, a város, ez az élettelen, alaktalan képződmény, ami nem több egy pöttynél a térképen, ez a bűzös, szürke házrengeteg néha élőbb a legélőbb élőlénynél. Melyén van a szíve, dobog, sajog és összefacsatodik, ha kell. A város érez, még akkor is, ha polgárai éppen elfelejtenek érezni. Budapest szíve, ha igaz, olyan szaporán kalapál mostanában, mint rendes embereké érzelmi viharok idején. Kapkodja a levegőt ez a szerencsétlen város, nyeli a könnyeit, miközben polgárai egyre könnytelenebbül, egyre kíméletlenebből, egyre színtelenebbül zakatoltatják életüket. Budapestet lassan, alattomosan hozatják titkos kezek. Látszólag építkezik a város, látszólag gyarapodik, változik, korszerűsödik, valójában azonban pusztul, pusztul, pusztul. Mintha lassan kiszállna Budapestből az élet. Bezárt üzletek lépten-nyomon a néhány hivalkodó mellett, lakatok, dróthálók, agyontagasztott portálok. Nincs szomorúbb, mint egy hatalmas, bezátt épület. Sétáljanak el a Rákóczi úti hajdani Palace Szálloda elé. Hatalmas, mégis karcsú tömb, szép, népies szecessziós portál. Állítólag kilencvenhárom szobája van és kétszázötvenegy személyes étterme. 191 l-ben építették, és most a kutyának sem kell. Evek óta üresen tátong. Pókháló, por, halálszag.