Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

-Végtelenül nehéz, mondjuk, egy mártír miniszterelnökről portrészobrot csinálni, túllépni a hagyományokon. Ezért születnek mindenféle próbálkozások, volt idő például, amikor a nagy embert szerették ülve ábrázolni. Itt azonban a hídnak értelme is van. Mégis kőkemény küzdelembe került, hogy így valósulhasson meg. - Ez már olyan kor, amikor a szobrok lejönnek hozzánk a talapzatról, nem? -Ilyen típusú gesztusoka hetvenes évektől kezdve számolatlanul állnak a magyar köztéri szobrászatban. Végül már a Lenin-szobrok is lejöttek. Szóval van egy erőfeszítés a művészek részéről, hogy a klasszikus elvárást kiküszöböljék. - Önök véleményezik a felállítandó szobrokat. Volt már rá példa, hogy valamit nem tanácsoltak megvalósítani? - Igen, előfordult, hogy a zsűri minden tagjának ingerküszöbét átlépte a látvány. Ez egy XVIII. kerületi óvodában felállítandó dombormű lett volna. Számunkra persze világos, hogy a mezőny kissé egyenetlen, de eg)' minimumot azétt meg kell követelnünk. A mi véleményünk egyébként csak ajánlás, ettől még a kerület kiviteleztetheti a művet. - És ezzel a domborművei mi lett? - Úgy tudom, nem állították fel. - Hol vannak Budapestről a vidám, emberközeli szobrok, mint amilyen a Duna-korzón a Kis királylány? -Jó lenne, ha olyan hangulatú szobrok születnének, mint ez. De ehhez előbb engednie kellene a társadalmi görcsnek. A Kis királylányt annak idején azzal a céllal találtuk ki, hogy karakteres ismertetőjegye legyen a városnak. Sokan kétségbe vonták az ötlet helyességét, de a szobor határtalanul népszerű. - Nincsenek hasonló kezdeményezések? - Nincsenek. Még nem érzik a megrendelők, hogy a köztéri szobrászat nem csak az aktuális köztéri agitáció színtere. És sajnos tudomásul kell venni, hogy a megrendelő, a finanszírozó szerepe sokkal erőteljesebb, mint az alkotóé. A megrendelő felelőssége tehát, hogy a közösség valódi igényének megfelelő szobrokat állíttasson. Meg kellene szabadulni a sztereotípiáktól. - Marton László Kis királylány szobrának társa lehetne a pesti srác a Corvin közben. - Én úgy látom, hogy az a szobor nem ízesül a helyhez. Valahogy ott a jegy- és szotyiárusok között nem hordozza azt az üzenetet, hogy itt egy előttünk járó genetáció tagjai gyerekként fegyverrel harcoltak a szabadságért. - Pedig nem köpködik körbe. A moziba járók szeretik.