Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

hetett mást, mint hogy - elkerülve a házszerű imitáció csapdáját - olyan plasztikai megoldást keresett, amely jelentésében még nem avatja szoborrá a Duna Plazát, de már nem is ház a megszokott értelemben. Hatalmas geometrikus elemek játékos, változatos formáit szervezte egyetlen tömeggé, amelyek - figyelembe véve a plaza előtt futó széles Váci út autóinak sebességét -jól értelmezhető vizuális jelekkel ragadják meg a tekintetet. Nem kizárólag a homlokfalakra aggatott megaposzterek, fénylő márkajelek vonják el a kocsiban ülők figyelmét, hanem az olyan funkciótlan, mégis szükséges elemek, mint a homlokzat hullámos előtetője (amelynek ugyebár nincs valódi óvó szerepe) vagy a jobb oldali ki-bejárat helyét jelző megbillenő kocka. A kortárs építészet számos nemzetközi nagysága, a századelő modernizmusának merev doktrínáitól megszabadulva, egyre kötetlenebb épületeket formáz. /V technológiai lehetőségek kitágulása szinte korlátlan épületplasztikai megoldásokat tesz lehetővé. Sidney világhírű operaházának, Frank O. Gahry párizsi Amerika Centerének szoborszerűsége vagy Peter Fisemann Berlin szívébe álmodott Max Reinhard-házának szeletelt, hajtogatott formái a pillanatnyilag érvényben lévő megvalósítási lehetőségek határait kísértik. A kötetlen formálással keletkező új épületek új problémákat vetnek föl. Elsősorban azt a kérdést, hogy miként lesznek azonosíthatók a szélsőségesen személyes jegyeket viselő házak. Honnan lehet majd tudni, milyen funkciók élnek expresszíven formált falai mögött? Másrészt pedig azt, hogy mialatt az architektutális újítások magas színvonalú épületei csak ritkán és hatalmas költségekkel valósulnak meg, azok hatáskészletét a sztrádák, körgyűrűk (és nem városi főutak!) vonalára települő marketing-építészeti jelenségek rendkívül gyorsan, felhígítva és az üzleti praktikum szempontjaihoz igazítva használják fel. Az anyaghasználat igényessége, a kivitelezés minősége, illetve a házak városon belüli elhelyezkedése, funkciója persze megfelelőképpen differenciál a mai házak között. Efféle üzletközpont állhat akár Osakában, New Orleansban, Limában, Modenában vagy Angyalföldön, szoborszerű formái sehol nem telnek megjelentéssel. Puszta dekorációk csupán. Nálunk, ahol az építészet nem szokott hozzá a technológiai szabadság kevésbé gátlásos kiéléséhez, szinte csak az üzleti építészet tükrében tapasztalható az a változás, amellyel az építészeti közgondolkodás aktuálisan elfoglalja magát. Soproni Szabó tehát újdonságot hozott Budapest látványvilágába. Üzletközpontja léptékés megközelítés tekintetében más, mint az eddigi megoldások. Olyan újdonság ez nálunk, amely a nemzetközi elvárás értékrendszeréhez igazodik. 1996. október 18. Bojár Iván András