Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Épül, fogy, olykor pedig omlik

A magyar tervező mindenesetté úgy véli: a Hundertwasser-ügytől függetlenül nem volt hiábavaló a munkája, hiszen annak, hogy egy középület felépítésére állami támogatásért pályázhasson az önkotmányzat, előfeltétele a tervdokumentáció és az építési engedély megléte. 1995. július 25. Adták, felavatták, ellopták A bécsiektől kapott ivókéit története Több szakaszra osztható a bécsi ivókút története - olvashattuk a Fővárosi Közmű című lapban. Még 1995 elejét írtuk, amikor a bécsi vízműveknél járt Várszegi Csaba, a Vízművek Rt. műszaki igazgatója. Tudatták vele, hogy egy díszes ivókutat ajándékoznának Budapestnek. A műszaki igazgató megbízta a fejlesztési osztály vezetőjét, hogy készítsen tervet, hová lehetne felállítani a díszkutat. Károly András arra gondok, hogy a Bécsi ót valamelyik látványos pontján kellene a kutat felállítani. Megkereste a Buváti tervezőit, s az egyik iroda vezetőjével közösen tervet készítettek, az ajánlott helyszínnel. Egy német nyelvű anyagot is összeállítottak, majd a képes prospektust kivitte Bécsbe a fejlesztési osztályvezető. Walter Kling, a bécsi vízművek illetékes munkatársa és Hans Muhr professzor, a kút tervezője azonban azon a véleményen volt, hogy jó ötlet ugyan a Bécsi út, ők azonban jobban szeretnék, ha valahol a Belvárosban lenne a helyszín, például a Vörösmarty téren. A második felvonás tehát a Vörösmarty térrel indult. Közelgett a bécsi és a budapesti főpolgátmester találkozója, amikor szerették volna a kutat felavatni. Az V. kerületi önkormányzat azonban - a műemlék-felügyelet véleményére hivatkozva - közölte, hogy nem lehet a kutat felállítani a Vörösmarty téren. A kerületi főépítész támogatta ugyan korábban a tervet, ekkor azonban újabb helyszínt javasolt, a Vigadó teret. Károlyi András azonban - tudván, hogy az ajánlott tér a világörökség része, s ez még más bonyodalmakkal járhat - újabb helyszínt keresett az V. kerületben. Meg is találta a Deák Ferenc utcában. Elkészültek a tervek, amelyek a Főpolgármesteri Flivatal nemzetközi kapcsolatok ügyosztályára kerültek. Itt a negyedik helyszínt is elvetették, s három újabbra tettek javaslatot. Az újabb három helyszínről hamarosan kiderült, hogy alkalmatla-