Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

Odakint, a Teleki téren sem történik semmi. Elballagok a Lujza utcáig, és azután tovább. Lehúzott redőnyök, üres kirakatablakok. Senator pókerklub. Fogorvosi rendelő. Bútorvétel és -eladás. Zárka Bt. betörésmegelőzés. Vámügynöki Kft. Autófejtámla-kisiparos. A Népszínház utca sarkán pedig tágas kínai diszkont. Rizshegyek, fűszerek, festett csészék, „vok" vasedény, nyolc különféle kínai újság, száznapos tojás és a mélyhűtőben óriás polip, kilója 1800 forint. Magyarul nincs semmi kiírva, de még angolul sem. Saját vevőkörük lehet. A tér túlfelén, a sínek mellett szigorú felirat figyelmeztet arra, hogy itt mit nem lehet. Árusítani, kutyát póráz nélkül ide vinni, mások nyugalmát zavarni. A napsütésben padon való sörözést nem tiltják. Még jó. Középen, a piacnak megmaradt piacon már vége a reggeli jövésmenésnek. Bezárt a húsbolt, elfonnyadt a zöldséges. A falatozók viszont telnek, a „brunch bárban" már felszolgálták a villásreggelit, Béla bá' büféjében azonban még sül a kolbász. A bódék mögött, az őstermelőknek fenntartott asztalokra ócskások pakolnak, régi ébresztőórát, fűzős cipőt, szandált, melltartót, ponyvaregényr. Egy asszony kendőt terít, felállít rá egy orosz fabábut, a matrjoskát. Karcsúbb, mint annak idején, lefogyott. Nézelődöm. Egyszerre csak látom, összekapkodnak mindent, rakják az asztal alatt a kosárba. Feltűnik egy huszonvalahány éves rendőr, kutyával. Usgyi, futnak az asszonyok. Kérdem a rendőrt, mi baja velük? Készségesen elmagyarázza. Hogy ez itt élelmiszet-áruda, ez nem zsibvásár. Reggel az asszonyok, az őstermelők lefizetik a háromszáz forint helypénzt. Eladják, amit hoztak, és elmennek. Ezek a handlék meg csak jönnek, szemetelnek, szabályt sértenek, nem fizetnek senkinek semmiért egy vasat sem. A rendőr, miután szétugrasztotta az ócskásokat, akik azt hiszik, hogy ez még mindig a Teleki tér, tovább járőrözik. A banyák meg visszaszivárognak, kirakják megint az asztalokra a kukából kikapart holmit. Az edényeket, ruhákat. Egy nénike nagyon megnéz, töpreng. - Magát ismerem - vidul fel. - Itt árult maga is azelőtt! Tagadnom kellett volna? 2000. május 20. Kalmár- György