Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

alakították, mégsem ment be a kutya sem. Most víg kínaiak próbálják elűzni a hely rossz szellemét. A Zeneakadémia látogatói lehetetlenné teszik a Téren a parkolást. Míg odabent tart a műélvezet, nem egyszerű letenni az autót a környéken. Mert az, aki teheti, autóval érkezik a Térre kiülni. Naggyal. A Paulay Ede utca végébe aztán tülekednek a jól látszó helyekért. Beálláskor még a lehúzott ablakú BMW-ből ezer watton döng a techno. Hog)' mindenki észrevegye, ki érkezett. Egy Kaliforniát járt zenész jegyezte meg, hogy ott csak a feltűnni vágyó kisebbségi amerikaiak üvöltetik az utcán gengszterrepjüket. De az autóból már nekik is ciki, vontató után kötik inkább a felhangfalazott jachtot, pompás nőikkel elterpeszkednek odafent. így járják az utcákat. A Téren található teraszokon - az Incognito, a Mediterrán, a Palacsintázó és a Pizzeria asztalainál - elenyésző kisebbségben vannak a Helyi Erők. Ok is többnyire lakást bérelő fiatalok vagy külföldiek. Legfeljebb egy-egy esti kutyasétáltató tűnik még fel rendszeresen, aki beugratja a tácson az ebet, kicsit bámészkodik, aztán már parancsolja is ki az alibiállatot. Húzza sebesen valamelyik söntésbe, hogy több ideje legyen beönteni néhány búcsúsört. Mert már megy is. Kell mennie. Fura szerzet még a fiatal vézna srác, aki többször végigszáguldja körbe az egész Teret egy kis korcsot vonszolva maga után. A tősgyökeres helybéliek kétségtelenül irtóznak a téri vircsafttól. Legszívesebben deportálnának onnan mindenkit. Fia tehetik, pereskednek az üzletekkel. Csak néha elvetik a sulykot, mert az éjjel egykor tényleg szigorúan bezáró kávézót például úgy jelentették fel, hogy ott még hajnal négykor is áll a bál. A bírósági ítélet ki is mondta, azért ez mégiscsak túlzás, kettőkor be kell zárni a helyet. A téri nénikék csak üldögélnek későig a padon „ez a világ megérett a pusztulásta" szörnyülködő arckifejezéssel. Nemcsak a helyek, a teraszok, az esti nyüzsgés bosszantja őket, hanem minden. Az önkormányzat is vihet oda terézvárosi napokon koncertet, mesejátékot, bármit, a lakók felháborodott küldöttsége délután négykor is tiltakozik, hogy azonnal hagyjanak abba mindent, mert ők bizony aludni akarnak. Most rögtön. A Téren elő nem fordulhat az, amit a világot látott vendéglátós mesélt, hogy amikot megkérdezte egy amszterdami ház földszintjén lévő mozgalmas dzsesszkocsma főnökét, hogy mit szólnak a zajhoz a lakók, a tulaj csak értetlenül nézett: mit szólnának, itt szórakoznak ők is. A Térre betévedő felületes szemlélődőknek, a Kívülállóknak persze egyetlen, általában antipatikus masszává áll össze az asztalok törzsközönsége. Nekik csak a léhaságról, a burázásról, a gazdagság, a könnyen-szülctettség, a divatosság pökhendi és ostoba fitogtatásáról, a fogyasztás istenítésé-