Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

kívül szállítottunk már cicagyógyszert és vérplazmát, de ha arra van szükség, elviszünk egy vekni kenyeret is. A megrendelőink tudják, hogy a motorosok sokszor nem jutnak át olyan akadályon, mint mi. Hosszan szemlélem a ruházatukat. Többnyire a lábszár közepén elvágott, nagyon bő, sok zsebbel dekorált nadrágot hordanak. Mások inkább a térdig érő harisnyát választják. A középkori futárokhoz abban is hasonlítanak, hogy szinte minden testrészükre jut egy rejtekhely, egy rekesz. Jegyzetfüzet, telefon, kulcs, derékra erősíthető, bilincses lánc-veszem leltárba a legszükségesebb dolgokat. - Nyugodtan állíthatom, hogy a fiatalság bizonyos tétegében kultúrát teremtettünk - néz végig magán a hidrogénezett hajú ügyvezető igazgató. Sokan éppen ezért akarnak közénk kerülni. Mi így érezzük szabadnak magunkat. Már megszoktak az elegáns irodákban, a légkondicionált hivatalokban. Gyakran teával, kávéval fogadnak, időnként még süteményt is kapunk. Mást nem fogadnánk el. És akadt már talpig öltönyös, nyakkendős fiatalember, aki csak nézett, nézett, és éreztük, hogy irigyel minket. De amire igazán büszkék, ebben a csapatban még soha, semmi nem veszett el. Soha, egyetlen futár sem nyúlt a rábízott fuvarhoz. - Ha késünk, nem fogadjuk el a díjat - ismertet meg egy alapszabállyal Kürti Gábor. - Szerencsére ilyesmi ritkán fordul elő velünk. Csörögnek a telefonok. - Gép kap egy diszket, Hofi indulhat Budaörsre a szerződésért, Kopasz fél óra múlva kapaszkodhat a Gazdagtét fölé - zsong a pince, ahol esténként rázendít a CCB, a City Cycle Banditos (Városi Biciklis Banditák) együttes, hogy kilazítsa a pedálokon begörcsölt izmokat. 2000. 11.03. Szendrei Lőrinc Kínai világ Pesten Öt évvel ezelőtt megnyíltak a kapuk. És nemcsak kifelé, így azután egyre többen jönnek hozzánk is. Általában örülünk nekik, kivéve ha batyuzók, nepperek, feketemunkára várók, nincstelenek. S még nem tudjuk igazán, hogy örüljünk vagy sem az itt üzletet nyitó, letelepedni kívánó kínaiaknak. Vásároljuk az általuk kínált olcsó ruhát, és szeretjük, amit főznek. Különös, zárt világuk azonban néha riaszt, sajátos gondolkodásmódjuk zavarba ejt.