Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

- Nem bízom az újságírókban. Ismét nem azt írják, amit kell, hanem amit szabad. így néz ki ma a szabad sajtó. A házról pedig mit mondhatnék? Persze hogy több gondoskodást igé­nyelne, de a szomszédban vagy a túloldalon lakók ugyanilyen körülmények­től szenvednek. Budapest Belvárosában alig talál olyan épületet, amelyet az elmúlt évtizedekben csak egyszer is felújítottak volna. Szólt már ezért a há­zért a városvédő Ráday Mihály is. Hiába. Azt hiszi, ennek az írásnak lesz fo­ganatja? Ne áltassa magát. Keressük a híres nyomda helyét. Az ABN-Amro Bank fiókja települt az egykoti sajtóprések termébe. Külön emléktáblát nem találunk, pedig a Nemzeti dal és a 12 pont után ugyanezen a helyen készültek a Kossuth-ban­kók nyomdadúcai is. Ha valamit, ezt az örökséget bizonyára jól ki lehetne használni ebben a píár-dizájnolt világban, de erre már nem futotta a pénzin­tézet figyelméből. Egyébként a történelmi nyomda eredeti formájából semmi nem maradt meg - tájékoztatnak a bank sajtóosztályán —, és arra is hiába várnak a ház lakói, hogy esetleg segítséget kapjanak egy felújításhoz. A fiókot hamarosan bezárják. A szabad sajtó első tetmékeinek szülőhelye is­mét piacta kerül. Hogy miért tervezik a költözést, nem tudom meg. De az biztos, hogy a lakók majdnem annyira erősen védik magukat, ahogyan a bank a pénzét. Alig akad bejárati ajtó az épületben, amelyikre ne szereltek volna erős vasrácsot. - Aki akar, fél pillanat alatt bejut a kódolt kapun - panaszolja Ahmedbinné Gombos Ilona, aki három éve költözött a házba. - Fényes nap­pal, ebédidőben két lakást is feltörtek. Ugyanolyan kiszolgáltatottak va­gyunk, mint bárki ebben a városban. Tudja, mit kérnék én a mai kormány­tól? Nem tizenkét, csupán egyetlen pontban, egyetlen szóban megfogal­mazhatom: biztonságot. A második emeleten nyit ajtót a ház talán legrégebbi lakója, Erzsike néni, Daróczy Jánosné, aki 1946-ban költözött a Szabadsajtó házába. - Fölöttem és mellettem jöttek-mentek a kotmányok, rendszerek, itt semmi nem változott-kínál hellyel a nagyobb szobában. - Az ünnep napján eljöttek az úttörők, mostanában fölbukkannak a cserkészek. Énekelnek, szavalnak a táblák előtt, majd zavartan keresik, hová is akaszthatnák az em­lékezés koszorúit. Erzsike néni a férjével együtt kicsi boltot vezetett a Vármegye utcában, amelyet 1952-ben államosítottak. Éppen aznap jött a hatóság, amikor fel­töltötték áruval az üzletet. Akkor összesen százötven forintot kaptak kár­pótlásként. Ezután hamarosan megözvegyült a most nyolcvanhét esztendős hölgy. Három gyermekét úgy tudta felnevelni, hogy a lakás nagyobbik ré­szét albérlőknek adta ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom