Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

az átjárók üzletté alakítása, majd bérbeadása tette lehetővé, hogy a közművek felújítását elvégezzék és a tetőszerkezetet kijavítsák, hogy a fölső szinten lakóknak ne kelljen esernyő alatt nézni a Rex felügyelőt a nagyobb felhőszakadások idején. És akkor a madarakról még nem is beszéltünk. A madarakról, amelyek előszeretettel falatoznak a ház összeilletéseinél alkalmazott szigetelésből, mondhatjuk úgy is: szép lassan elcsipegetik a Faluházat. De nem elég, hogy fölfalják bizonyos tészeit, a domesztikált galambok különben is az épületekbe vágynak, csövek környékén vagy az ötszáz wattos izzók mellé, az armatúrákba raknak fészket, ráadásul piszkítanak, zárlatot okozhatnak, egyszóval különös veszélyforrást jelentenek a lakókra. Észnél kell tehát lenni. A Faluház beépített átjáróiban csaknem negyven üzlet működik, köztük élelmiszerbolt, állateledel-szaküzlet, textilkereskedés. Ha hiszik, ha nem, a Flóriánban immár rendszeressé vált bombariadók is a ház malmára hajtják a vizet. Az egyik fodrász például mostanában költözik valamelyik földszinti üzletbe, megunván, hogy hetente négyszer-ötször kellett az üzletközpont riogatása miatt kizavarni az utcára a vizes fejű kuncsaftjait. Mindössze néhány butik ment tönkre, köszönhetően annak, hogy a lakók háromnegyede nyugdíjas, és ezek az emberek örülnek, ha a 2700 forintos közös költséget meg a közüzemi díjakat képesek kifizetni. A divatcikkek beszerzése nemigen izgatja őket, különben is: idősebb korban már nem egyszerű megtanulni a közlekedést a holdjáró bakancsokban és a sztrecsnacikban. Jöttek volna a kínaiak is, vendéglőt akartak nyitni, s bár a kiemlékszikmármilyen Sárkány igen érdekes színfoltja lett volna a panelóriásnak, a Faluház nőlakói azonnal átlátták, hogy a kínai konyha fűszerszaga agresszív vendég lesz a lakásban, így inkább megtagadták a bevetésre váró kínai szakácsok kérését. A hajnalban szállító pékség jelentkezésének sem örültek, őket is eltanácsolták. Éppen elég kellemetlen vendég jön kérés nélkül is. A csövesek például. Jó napot, reklámújságot hoztam, mondják a hajléktalanok fontoskodó hangsúllyal egy találomra kiválasztott kaputelefonba, a lakók meg többnyire kinyitják az ajtót, és a csövesek tódulnak a lépcsőházakba, hogy bevackolják magukat a téli estéken. Ezért aztán egyre többte szereltetnek rácsot az ajtajuk elé, még akkor is, ha a rácserdő nem éppen közérzetjavító látvány a sötét folyosókon. Amikor a ház előtti téren tartják az Óbudai Búcsú rendezvényeit, jó néhány lakó búcsúzhat értékeitől. A rablók résen voltak a fent említett, két évvel ezelőtti tűzeset idején is. Amíg a Faluházban élők az utcán bámészkodtak, három lakást törtek fel. Gyakran tűnik el gépkocsi is a ház elől. A riasztók hangjára már senki sem kukkant ki az utcára, s bár néhány kocsiba felesleges is a riasztó, mert ezek többsége már önmagában riasztó, itt mindennek lába kél. Nemrégiben egy idősebb úr kinézett az ablakon reg-